Felüljáró – tiszta forrásból… (Kaposvár 1898-ban)
Érdekes abból a szempontból is megvizsgálni közös múltunk eseményeit, hogy akkor, amikor megtörténtek, mi váltotta ki közülük a hajdani kaposváriak érdeklődését, és mi nem.
Így például egyáltalán nem kapott nyilvánosságot a hír, hogy Scheidl Károly honvéd főhadnagy kezdeményezésére 1898-ban teniszklub alakult a városban, s az sem keltett szenzációt, hogy május 1-jén hat irgalmas rendi ápolónő állt munkába a megyei kórházban. (A grazi Paulai Szent Vince-rend április folyamán szerződésben vállalta, hogy az irgalmas nővérek is részt vesznek majd a kaposvári kórház betegeinek gondozásában.) A felhajtás hiánya itt persze természetes: a lelkiismeretes apácák csendben végezték fontos munkájukat.
Az már nem ennyire természetes, hogy Rippl-Rónai József is csendben maradt, miután arra kérte fel a városi tanácsülés (1898. szeptember 5-én), hogy Kossuth Lajosról fessen képet Kaposvár számára. Úgy tűnik, elfogadta a megbízást, mégsem készítette el a képet – évekig. 1902-ben aztán mást bíztak meg a művészi munkával. (A helyi legendárium másként meséli el a történetet, de a korabeli források szerint először nagy festőnk kapta meg a lehetőséget.)
Csend vette körül a főgimnázium új épületének megnyitását is, de itt már tudni véljük az okot. Az eklektikus stílusú, monumentális palota nyilván azért nyílt meg „zajtalan, családias jellegű ünnepéllyel” 1898. szeptember 8-án, mert az ünnepélyes avatást valamivel később kívánták megtartani. Mivel azonban két nap múlva Genfben meggyilkolták Erzsébet királynét, az országos gyászra való tekintettel teljesen elmaradt az avatóünnepség.
Sisi „kimondhatatlan megdöbbenést” keltő halálhíre szeptember 10-én este érkezett meg Kaposvárra. A közkedvelt királynénk elleni tragikus merénylettel már el is érkeztünk azokhoz az eseményekhez, amelyek nagy port vertek fel akkor a megyeszékhelyen.
1898 májusában például a dunántúli református egyházkerület püspökének látogatása foglalt helyet az érdeklődés középpontjában. Antal Gábor, akit a város lakossága „felekezeti különbség nélkül a legmelegebb fogadtatásban részesített”, templomi beszédében – a mustármagról szóló bibliai példázatból kiindulva – a legnagyobb elismerés hangján szólt a tizenhét évvel azelőtt alakult helyi református gyülekezetről. E látogatás alkalmával szentelték fel a református templom három harangját, amelyeket Temesvárról hoztak Kaposvárra.
Jászai Mari újabb kaposvári vendégszereplése sem hagyta hidegen a publikumot. A Nemzeti Színház művésznője június 2-án lépett fel a sétatéri színkörben. „Az előadás esti 8 órakor kezdődött az arénában, mely zsúfolva volt még a karzaton is elegáns közönséggel; a hölgykoszorú különösen nagy számban, könnyű, színes, pompázó öltözetekben; a kalapokon egész virágoskert; szebb közönséget régen láttunk az arénában.” (Somogy, 1898. június 5.) Virág persze nemcsak a nézők fejére, hanem a nagy színésznő kezébe is jutott.
Július 15-én meg azért lepte el a kíváncsi közönség a vármegyeházát, mert az akkor még ott működő királyi törvényszék előtt e napon tartották meg Rigó Jancsi cigányprímás és felesége, Barcza Mariska válóperének tárgyalását.
Az október 1-én megnyílt Berzsenyi utcai gőzfürdőt szintén tömegesen látogatta a nép, ami nem csoda, hiszen tulajdonosa, Szlovák Ignác korszerű és igényes intézményt hozott létre. A hónap végén felállított kaposvári tűzoltózenekar lételeme is a hangos figyelemfelkeltés volt.
A néhány nap múlva rendezett kaposvári hídavatás pedig kimondottan fényesre sikerült. A duna–drávai vasútvonal felett átívelő, három feljáróval épült, négynyílású vashidat, melynek közbenső támaszát háromszor tíz rácsos acéloszlop alkotta, 1898. november 5-én, szombaton délután nyitották meg mintegy ezerfőnyi közönség jelenlétében. Egyúttal lezárták a Deák térről (a későbbi Petőfi térről) dél felé vezető „szintbeni” átjárót – utoljára a város elöljárósága hajtatott át rajta tizenkét kocsival, élén Németh István polgármesterrel. Az elöljáróság ezután a zászlókkal feldíszített hídon is átkocsizott, majd a városházához vonult. A ceremónia során ősi szokás szerint végig szóltak a mozsárágyúk.
Az építkezés azonban nem ment egészen simán. Pünkösd előtti pénteken, május 27-én éppen a híd alapját ásták, amikor tiszta és iható forrásvíz tört fel a földből. A kaposváriak hirtelenjében nem tudták, hogy sírjanak vagy nevessenek, a város vízellátása ugyanis évek óta nagy gondot okozott. „Hátha a vasúti napszámosok találták meg az áldott forrást, akik nem keresték?!” – írta 1898. június 5-i számában a Somogy.
A felüljárót, amelyet a vasút fejlődése hívott életre, egyébként éppen a vasút korszerűsítése (a villamos vontatás bevezetése) miatt kellett elbontani az 1980-as években…