A Rákóczi nagy meccse lebuktatta a csalót (Kaposvár 1975-ben)
Ez évben is sok minden alakította a városképet, amely így tovább közelített a ma ismert állapothoz. Február 5-én például felavatták a felújított Dorottya Hotelt. Az 1970 óta zárva tartó szállót gazdája, a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat február 10-én nyitotta meg a közönség előtt. Új nevét is most kapta meg a második világháború után Béke Szállóként ismert egykori Turul. Felmerült, hogy Pannóniának vagy Zselicnek kereszteljék, végül – Csokonai után szabadon – a Dorottya elnevezés mellett döntöttek. A mérlegelés során állítólag fontos érv volt, hogy „a női név mindig szerencsét hoz egy szállodának”.
1975-ben indult a Béke–Füredi lakótelep építése is. Az az újítás viszont már nem része a megyeszékhely jelenének, amelyre július 10-én került sor a Kossuth téren: ezen a csütörtökön helyezték ugyanis üzembe a forgalomirányító lámpákat, több száz kíváncsi kaposvári lakos figyelő tekintetétől kísérve – és nem kevés vesződség közepette. Műszaki és egyéb problémák miatt néhány óra múltán átmenetileg lekapcsolták a jóformán még be sem melegedett jelzőrendszert, ami nagy zűrzavart okozott, mert az ugyanekkor bevezetett új forgalmi rend ezekre a lámpákra épült… „Valahol elfelejtették összehangolni ezt a bonyolultnak éppen nem mondható beruházást” – hangzott az egykorú kommentár. (Somogyi Néplap, 1975. július 15.)
Szintúgy csak átmenetileg – 1975 szeptemberétől 1982-ig – oktattak repülőgép-szerelőket a kaposvári 503-as szakmunkásképzőben. A képzés műszaki irányítását a MÉM Repülőgépes Szolgálat látta el; az oktatás egy része Tolna megyében, az őcsényi repülőtéren folyt. A végzettek nagy hányada a Repülőgépes Szolgálatnál helyezkedett el vagy továbbtanult, sokan mérnökök, pilóták lettek, a Malévnél vagy a honvédségnél kötöttek ki.
Mindez csupán epizód volt az „503-as” történetében, a tanítóképzőében azonban mérföldkő az 1975-ös év, hiszen ekkor vált főiskolává az addigi felsőfokú tanintézet. A tanévnyitóval egybekötött főiskola-avató ünnepséget a város egyik legszebb épületében, a Csiky Gergely Színházban bonyolították le.
De a Csikynek magának is van mire emlékeznie, ha ez az év kerül szóba, mivel 1975. augusztus 25-én, az évadnyitó társulati ülésen adták át először a színház elhunyt főrendező-igazgatója tiszteletére alapított Komor István-emlékgyűrűt. Akkor Molnár Piroska kapta meg.
Ha már itt tartunk, soroljunk fel néhány további fejleményt is a művészet és a kultúra világából: a TIT Galériában megrendezte első önálló kiállítását Horváth János Milán festőművész, másodszor is kitüntették a József Attila-díjjal Takáts Gyula költőt (ezúttal a díj első fokozatát vette át az Országház kupolacsarnokában), Kaposvárra látogatott Bárdos Lajos zeneszerző, s a Kalinyin városrészben felavatták a Petőfi Sándor Emlékkönyvtárat.
Meglehet, a várostörténet fenti eseményei azóta kissé elhalványultak közös emlékezetünkben, némi elégtételt jelenthet viszont, hogy vezető politikusaink sem jártak sokkal jobban. Ki tartja már számon, hogy a Somogy Megyei Sütő- és Édesipari Vállalat új, 3. számú kaposvári kenyérgyárát Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter avatta fel 1975. január 28-án? S vélhetően azt sem tudja már kapásból a legtöbb kaposvári, hogy június 23-án a Nagyatádról érkezett dr. Kovács Ferencet választották meg városi tanácselnöknek. (Elődje, a nyugdíjba vonult Rostás Károly decemberben díszpolgári címet kapott.)
Ezzel szemben bátran lehetne fogadni rá, hogy a Kaposvári Rákóczi nagy napjait az akkor már nyiladozó értelmű generációk mindmáig nem felejtették el. Vagy ha mégis, olvassák el itt, hogy Mathesz Imre edző aranylábú fiai 1975. június 29-én – a csapat aznapi oroszlányi veresége ellenére – feljutottak a nemzeti bajnokság első osztályába. A Rákóczi először játszhatott az élvonalban. És a bemutatkozás sem sikerült éppen unalmasra…
Augusztus 30-án történt, hogy a Kaposvári Rákóczi labdarúgócsapata első NB I.-es mérkőzésén Burcsa Győző két góljával 2:0 arányban nyert a Vasas ellen. Erre a mérkőzésre készült el – a Somogy Megyei Tervező Iroda tervei alapján és több építőipari vállalat kivitelezésében – a Rákóczi új stadionja is. A találkozót huszonkétezer (!) néző látta a Rákóczi-pályán; 2000-ben egyébként ezt a meccset választották az évszázad kaposvári sporteseményének. Az összecsapást Szepesi György közvetítette a rádióban, s a szpíkert hallgatva még a némának tartott Pék János is megszólalt a kaposvári kórházban. (Hirtelen az csúszott ki a száján, hogy „tizenegyes”.) A dolognak csak egyetlen szépséghibája volt: a szószátyár drukkerről hamarosan kiderült, hogy táppénzcsaló szélhámos…