A város jobb vásárt csinált, mint Rigó Jancsi (Kaposvár 1896-ban)
Míg az ország történetében leginkább a honfoglalás millenniumának ünneplése miatt emlékezetes ez az esztendő, addig Kaposvár históriájában az teszi különösen fontossá, hogy ekkor kezdődött meg a városfejlesztés egyik legdinamikusabb időszaka. E fényes korszak összefonódott az előző év utolsó napjaiban megválasztott polgármester, Németh István nevével.
A városvezető még alig szokhatta meg új tisztségét, amikor a város megvásárolta az Esterházy-hitbizománytól az úgynevezett Meggyes-telket: a mai Bajcsy-Zsilinszky utcától északra fekvő, jórészt üres területet. Az ügylet egyébként nagy vitát keltett az önkormányzatban és a városban is. Németh István határozottan kiállt a huszonhét holdas telek megvétele mellett, bár ezzel mindent kockára tett, személyes jövőjét és jó hírét is…
Hiszen a tulajdonos Esterházyak a szokásosnál jóval többet kértek a területért. A képviselő-testület számos tagja persze sokallotta az összesen százezer forintot, és az 1896. március 10-én tartott városi közgyűlésen csak az elnöklő polgármester voksával billent a mérleg nyelve a vásár pártolóinak oldalára. (28-28 volt az állás.) Meg kell mondani, hogy a szavazás Németh Istvánnak „nagy lelki nyugtalanságot okozott. Attól tartott, hogy számításában csalatkozik.” (Bereczk Sándor: Kaposvár rendezett tanácsú város története és fejlődése. Budapest, 1925. 26. o.) De neki lett igaza, mert a vétel nemcsak a város növekedését biztosította, hanem végül jelentős jövedelemhez is juttatta az önkormányzatot.
Annak érdekében, hogy a rohamos fejlődést szabályozott mederben tartsák, a képviselő-testület már néhány hét múlva, április 15-én elfogadta a város építkezési szabályrendeletét. A Bereczk Sándor főmérnök közreműködésével készült szabályzat öt kerületre osztotta fel Kaposvárt: a belvárosra, valamint az északi, a keleti, a szigetvári és a pécsi külvárosra. Ez a jogszabály tekinthető Kaposváron a tervszerű városrendezés kezdetének.
A Meggyes-telken először szép, nagy középületeket emeltek. A későbbi Bajcsy-Zsilinszky utcában 1896. május 11-én, a vármegye millenniumi díszközgyűlésének napján tették le a gimnázium új épületének alapkövét, s a gyűlés után a megyei urak is átvonultak ide, hogy részesei legyenek az iskola megújhodását jelképező aktusnak. Az akkor már kilencvenéves középiskola kétemeletes palotáját Herczegh Zsigmond és Baumgarten Sándor tervezte, a kivitelezéssel pedig egy zalaegerszegi céget bízták meg. Maga az építkezés október 6-án indult: ekkor kezdték meg az egyik melléképület, az igazgatói lakás alapozását.
Június 14-én egyébként Kaposvár városa is megünnepelte a millenniumot. Hálaadó istentiszteletet, vendéglői bankettet, zenés színielőadást, a Sétatéren népünnepélyt, az utcákon díszkivilágítást és zenés felvonulást rendeztek. A képviselő-testület díszgyűlésén Németh István polgármester és Roboz István lapszerkesztő beszéde után – utóbbit, mivel a szerző nem volt jelen, felolvasták – Siposs Géza főjegyző tartott felolvasást a város fejlődéséről.
Szeptember 18-án aztán a Magyar Államvasutak fiúnevelő intézetének építésébe is belevágtak Pfaff Ferenc, a kiváló építész tervei szerint. Már nagy szükség volt egy olyan intézményre, ahol a családjuktól távol szolgáló vasutasok biztosítva látják gyermekeik nevelését. A MÁV azért Kaposvárt szemelte ki erre a célra, mert egészséges környezetben feküdt, megfelelő iskolái voltak, és könnyen szót lehetett érteni a város vezetésével.
Ha már szóba hoztuk a vasutat: 1896. július 15-én nyílt meg a kaposvár–fonyódi vaspálya. „Mint halljuk, az utazás elég kényelmes és a viszonyokhoz képest elég gyors.” (Somogy, 1896. július 19.) „A vasút igen szépen van építve, őrházai, állomásai csinosak, tetszetősek…." (Kaposvár, 1896. július 20.) „Kaposvár és vidékének, úgy a vasút menténi községeknek a Balaton-part felé tehát megvan a biztos, gyors közlekedés, mi nagy szükséget pótol, különösen az őszi és téli rossz utak alkalmával.” (Somogy, 1896. július 26.)
De nem mindenki ült vonatra: a Kaposvári Torna és Sport Egyesület a Pécsi Bicikli Clubbal közösen szeptember 20-án kerékpárversenyt rendezett Pécs és Kaposvár között.
Régi ismerősünk, Barcza József (alias Szimpliciusz), a hírneves kaposvári cigányzenész kissé messzebbre utazott: többek közt Párizsban muzsikált közkedvelt bandájával. Itt esett meg, hogy Barcza veje, Rigó Jancsi prímás beleszeretett Chimay belga herceg feleségébe, Ward Klárába, és elhagyta a zenekart. Aztán a feleségét. Klára meg a férjét. Később Rigót is.
De mi azzal fejezzük be inkább, hogy 1896-ban már Londonba is szállított termékeiből a kaposvári cukorgyár. Ez a történet ugyanis jóval derűsebben folytatódott. És sokkal édesebben.