Orgonaszóra álltak sorfalat a kisdobosok (Kaposvár 1972-ben)
Mivel már erősen közeledett a várossá alakulás centenáriuma, a városi tanács elérkezettnek látta az időt arra, hogy létrehozza Kaposvár új első számú jelképét, mely immáron méltó a korszellemhez. 1972. november 27-én tehát rendeletben alkották meg a város „szocialista” címerét, és szabályozták annak használatát. „Az új címer ennek ellenére néhány – a múlt haladó történelmi hagyományait érzékeltető – elemet átvett a régiből. Megőrizte a pajzs alakot és a bástyák egyikét. Elvetette viszont a feudalizmus szimbólumait, a hármas halmot, a koronás sisakot, helyébe a munkásosztály hatalmát hirdető vörös csillag került. […] Kifejezésre jut Kaposvár földrajzi fekvése is. Az alsó harmadot kitöltő, hullámvonalú kékség a Kapos folyót, középütt az aranysárga mező hét íve a környező dombokat jelenti.” (Somogyi Néplap, 1972. november 28.) A párt megyei bizottságának folyóirata (Útközben, 1973/2–3. szám, 101. o.) tovább árnyalta a színek és formák jelentését: „A kék szín kifejezi, hogy városunk is a béke- és szabadságszerető népek nagy családjába tartozik. Az aranysárga pedig azt jelenti, hogy városunk a felszabadulás óta aranykorát éli. […] A vörös csillag a jövőbe mutat.” (Reméljük, olvasóink értékelik, hogy ezúttal tartózkodunk a csúfolódó megjegyzésektől. A szöveg végül is magáért beszél.) A címert Helényi Tibor, a kiváló magyar grafikus rajzolta, aki húsz változattal is előállt a tervezés során. A városcímert végül vita nélkül fogadták el a tanácstagok.
A pártállami jelkép árnyékában persze tovább folyt a pártállami politika… A helyi kommunista vezetés például betiltotta a Csiky Gergely Színház „Kaposvár 1972” című stúdió-előadását (Verebes István rendezte), „amely a város lakóinak valóságos problémáival foglalkozott”. (Eörsi László: „Megbombáztuk Kaposvárt.” Budapest, Napvilág, 1956-os Intézet Alapítvány, 2013. 34. o.) A színházban amúgy május elején bonyolították le a Dunántúli Színházak 6. Találkozóját – a rendezvényre ekkor került sor utoljára.
Innen már könnyű átlendülnünk a művészeti-kulturális élet más területeire, hiszen márciusban színházi bemutatójának előkészítése végett látogatott Kaposvárra Weöres Sándor költő. Az év elejétől – a nyugdíjba vonult Takáts Gyula költő utódaként – Bakay Kornél régész igazgatta a megyei múzeumot, ahol novemberben nyitotta meg első önálló kaposvári kiállítását Leitner Sándor festőművész. Egyik jeles pályatársa, a festő és rajztanár Lovrits Kálmán viszont éppen 1972 februárjában hunyt el – ő néhány évtizeddel korábban, az első világháború előtt Fekete István írónknak is osztálytársa volt a kaposvári polgári fiúiskolában.
A nevelésügy szintén produktív „ugrópont” szokott lenni krónikáinkban. Most sincs másként. Ősszel óvónőképző szakközépiskola indult a Táncsics Mihály Gimnáziummal közös igazgatás alatt (tíz esztendő múlva végzett az utolsó óvónőképzős osztály, attól fogva ismét tiszta profilú gimnázium a Táncsics), s 1972 folyamán óvodát adtak át a Pázmány Péter közben, a Gilice utcában, majd a Temesvár utcában is. Június végén a Krénusz János Általános Iskola fiú-röplabdacsapata – két évvel azelőtti, szegedi sikerét megismételve – aranyérmet nyert a Debrecenben rendezett úttörő-olimpián.
Igaz is, sport: földink, Pfeffer Anna kajak egyes 500 méteren bronzérmet szerzett, kajak kettes ötszázon pedig negyedik helyen végzett a müncheni olimpián.
Ennél jóval nagyobb földrajzi távolságot hidalt át az a delegáció, amely október 3-án érkezett Kaposvárra – Novoszibirszkből jött ugyanis, az ottani területi pártbizottság titkárának vezetésével. Németh Ferenc, a somogyi pártvezető azzal fogadta őket, hogy „Szibéria […] nagy helyet foglal el a magyar emberek gondolkodásában”… (Somogyi Néplap, 1972. október 4.)
Május 13-án pedig – már nem először – Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára kereste fel Kaposvárt, aki a városközponton kívül az épülő Kalinyin-lakótelepet is megnézte. A korábban (és ma is) Északnyugatinak nevezett városrész szolgáltatóházában június 24-én nyílt meg a Volga presszó, novemberben pedig a gyógyszertárat is átadták – az első patikát, amely 1945 óta Kaposváron épült. Utóbbit Rostás Károly tanácselnök avatta fel.
Ezzel visszajutottunk a városi tanácshoz, amelynek új házasságkötő termét egy igazi „szocialista” esküvővel nyitották meg 1972. december 6-án: „Az ajtóban kifeszített nemzeti színű szalagot a menyasszony vágta el, majd orgonaszó kíséretében, kék nyakkendős kisdobosok sorfala közt lépkedtek végig a puha, bíborszínű szőnyegen az anyakönyvvezetőig.” (Somogyi Néplap, 1972. december 7.) 2000 elején ebben a teremben kezdte meg működését az okmányiroda…