Már nálunk is érdemes volt nyalni (Kaposvár 1971-ben)
Talán kezdjük azzal a krónikát, amivel annak idején eleink is kezdték az esztendőt: a megyei tanács január 7-én jóváhagyta Kaposvár új általános rendezési tervét, amely távlatilag százezres lakossággal (!) és a városközpont mellett az Északnyugati és a Kisgáti városrészben kialakuló két alközponttal számolt. Két hónap múlva egyébként kormányhatározat hagyta jóvá az Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepciót, amely felsőfokú központi szerepkörrel rendelkező várossá nyilvánította Kaposvárt. A „nagyot akarás” egyik jelképe kétségkívül a Sávház építése volt, amelynek már az ötödik emeleténél tartottak 1971 késő nyarán.
De más objektumok építését, megnyitását, átadását is érdemes számba vennünk, mert fél évszázad múltán könnyebben tapad meg az emlékezet mindazon, ami kézzel fogható – vagy nyelvvel nyalható. Ebben az évben nyitotta meg például híres cukrászdáját Csíkszentkirályi-Lestyán Ferenc (1926–2014), amivel hamar belopta magát az itteniek szívébe. Ahogyan később jellemezték: „E fagylaltozó – Kaposváron, a Kisfaludy utcában – valóságos zarándokhely. A környékbeliek esküsznek rá, hogy itt mérik a legjobb fagyit.” (Somogyi Néplap, 1981. augusztus 13.) A toponári városrészben pedig a karácsony előtti napokban nyílt meg a Muskátli vendéglő.
De más is változott az egy éve Kaposvárhoz került Toponáron: 1971 tavaszán megkezdte a vízszolgáltatást a törpe vízmű. Ez azért is üdvözlendő, mert így nem felejtjük el: 1971. június 21-én adták át a töröcskei víztározót. „Nos, az ilyen jellegű tározók építésének elsődleges célja megakadályozni, hogy egyszerre jusson nagy víztömeg a Kapos mellékágain a Kaposba. A most átadott tározó a Töröcskei-patak vizét fogja fel, és árvízcsúcscsökkentő, vízjárás-kiegyenlítő szerepe mellett mezőgazdaságilag is hasznosítható. Szép a környezet, ideális kirándulóhely. A városi tanácsnál azonban már dolgoznak a fejlesztési terven. Egyelőre még tilos fürdeni.” (Somogyi Néplap, 1971. június 22.) A száznegyven méter hosszú völgyzáró gát építéséhez tizenhatezer köbméter földet használtak fel.
November 5-én ünnepélyesen átadták az Egyesült Izzó Kaposvári Elektroncsőgyárának új épületegyüttesét (a mai Videotont), amely így már készen állt arra, hogy a tömeges hazai rádiócsőgyártás első számú bázisává váljon. Ez alkalomból persze nem lebecsülendő létszámú pártembersereg lepte el a város északkeleti iparterületét, hogy a dolgozókkal együtt meghallgassa dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter avatóbeszédét.
Néhány héttel később az új közgazdasági szakközépiskolát is felavatták a mai Szent Imre utcában. Továbbá 1971 őszén adták át a Móricz Zsigmond Mezőgazdasági Szakközépiskola dénesmajori épületét, ekkor nyílt meg a Pázmány Péter utcai általános iskola (a majdani Zrínyi) és az Arany János utcai óvoda, Zsolnai József (1935–2011) irányításával pedig anyanyelvtanítási kísérlet indult a tanítóképző intézet Gyakorló Általános Iskolájának alsó tagozatán (a „Gyakorló” akkortájt költözött át a tanítóképzőből a volt leánygimnázium szomszédos épületébe). Amúgy a tanítóképző kollégiuma április óta már Kaffka Margit írónő nevét viselte. Júliusban Frankl Péter, a Táncsics Mihály Gimnázium tanulója első díjat és különdíjat is nyert a Zsolnán rendezett XIII. nemzetközi matematikai diákolimpián, és november 6-án megnyílt a gépipari technikum pinceklubja, az első középiskolai pinceklub Kaposváron. Az oktatásügyben mégis az volt a legnagyobb „dobás”, hogy főiskolává fejlesztették a felsőfokú mezőgazdasági technikumot. A Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola avatóünnepségét 1971. november 2-án tartották meg a Latinca Sándor Művelődési Központban.
A Csiky Gergely Színházban is új szelek kezdtek fújdogálni: ebben az évben lett a teátrum igazgatója Komor István. Október 1-jén aztán felszállt a Sirály, s a Zsámbéki Gábor által rendezett Csehov-darab negyven előadása országos visszhangot vált ki. Kialakult a színház törzsgárdája, Molnár Piroska is ekkor került a társulathoz. Ő Nyinát alakította a korszakos jelentőségű Sirály-előadáson; éppen a bemutatón volt a huszonhatodik születésnapja. „Igazi színházat akartunk csinálni” – mondta utóbb a Kaposvár-jelenség kezdeteiről.
November 19-én Sütő András Pompás Gedeon című drámáját mutatta be a Csiky, Komor István rendezésében. Mivel a darab egy kommunista kiskirályról szólt, a közönség kíváncsian leste a páholyt, ahol egy hasonló lelkületű helyi nagyság üldögélt. Az elvtárs azonban nem zavartatta magát különösebben. „Állítólag félrefordult, és azt mondta: »Persze, van ilyen: Zalában.«” (Eörsi László: „Megbombáztuk Kaposvárt”. A kaposvári Csiky Gergely Színház és a kultúrpolitika. Budapest, Napvilág, 1956-os Intézet Alapítvány, 2013. 26. o.)