A dörzsölt főmérnök esete (Kaposvár 1969-ben)
„Már napok óta lázban tartja a kíváncsiság a Kalinyin városrész lakóit. A múlt héten hatalmas, daruszerű gépkocsit állítottak az ABC-áruház mellé, amelynek rendeltetéséről akkor még csak kevesen tudtak. Tegnap reggel kilenc órakor a tizenkét méteres kolosszus megkezdte a munkát, s előreláthatóan három-három és fél hónapig éjjel-nappal dolgozni fog.” (Somogyi Néplap, 1969. szeptember 3.) Nem tartjuk fenn tovább a feszültséget: arról volt szó, hogy a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium Hídépítő Vállalata egy lengyel gyártmányú cölöpverő géppel 1969. szeptember 2-án megkezdte a háromszázharminc lakásos Sávház építését. Ehhez fogható méretű magyarországi lakóház addig csak Budapesten készült.
Szintén 1969-ben kezdték meg a közgazdasági szakközépiskola kivitelezését a Lenin utca (eredeti és mai nevén is: Szent Imre utca) 2. szám alatt, a templom és a Táncsics-gimnázium közti területen. Érdekes, hogy a Noszlopy Gáspár nevét viselő közgazdasági alapkövét ugyanazon a napon – április 30-án – tették le, amikor a Pázmány Péter utcai általános iskoláét.
Olyan beruházások is akadtak persze, amelyeket ebben az évben már átadtak. Ilyen volt az 503-as szakmunkásképző intézet monumentális – nyolcvannégy méter hosszú és tíz méter széles – Virág utcai épülete, amelyben ugyan az előző évben is tanítottak, de a hivatalos avatást csak 1969. október 18-án tartották meg. (Az Erdélyi Zoltán Ybl-díjas építész tervei szerint folyt építkezés nem kis feladatot jelentett a Somogy Megyei Állami Építőipari Vállalatnak.)
A Magyar Honvédelmi Szövetség háromemeletes székházát szintén ezen az őszön – november 30-án – adták át a Dózsa György utcában, a VBKM Kaposvári Villamossági Gyárát pedig valamivel korábban – augusztus 19-én – a Mező Imre, azaz a mai Guba Sándor utcában. A KVGY beruházása még 1965-ben kezdődött, és most dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter avatta fel a kész, csaknem kétezer dolgozót foglalkoztató nagyüzemet.
A gyár az 1968-as új gazdasági mechanizmus számos előnyét élvezte, így nem volt meglepő, hogy amikor a „mechanizmus” egyik atyja, Fock Jenő (1916–2001) miniszterelnök, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja Kaposvárt is felkereste, a villamossági gyár sem maradt ki az útitervéből. Az 1969. október 24-én érkező Fock Jenőnek aztán hallania kellett, hogy a gyár főmérnöke, Zollai András miként igyekszik biztosítani magát (és az üzemet) az esetleges kormányfői kritikával szemben: „Kádár elvtárs egyébként 1967-ben nagy elismeréssel szólt gyárunkról” – így beszéle Zollai. „Jó főmérnök lehet, de diplomatának se lenne rossz” – viszonzá a miniszterelnök. (Somogyi Néplap, 1969. október 25.)
Gyártörténeti blokkunkból nem hagyhatjuk ki, hogy 1969. január 1-jén – a Somogy megyei húsipari és állatforgalmi vállalat, valamint a Baromfiipari Országos Vállalat Kaposvári Gyáregységének összevonásával – létrejött a Kaposvári Húskombinát. Az üzem jelentős tőkés exportot bonyolított le az egyesítés után; megrendelői között nemcsak francia, olasz és nyugatnémet, hanem még kuvaiti és Kanári-szigeteki cégek is voltak.
Ennél persze – nincs mit tenni – valamivel kisebb nyilvánosságot kapott, hogy másnap megnyílt az öregek első kaposvári napközi otthona, mégpedig a Petőfi utcában.
Az imént egy kormányfői vizitről számoltunk be, de más hírességek is meglátogatták Kaposvárt 1969-ben. Tavasszal Hegedüs Géza vett részt író-olvasó találkozón a Fonodában, ősszel meg Illyés Gyula nézte meg Lélekbúvár című vígjátékának színházi bemutatóját. Szintén a kulturális élet része volt, hogy április 20-án (a Kaposvári Ruhagyár égisze alatt, Müller László igazgató vezetésével) megalakult a Gyűjtsünk Együtt Klub, a Magyar Éremgyűjtők Egyesülete Kaposvári Szakcsoportjának elődje, s bátran idesorolható az is, hogy Lévai József György irányításával megkezdődött a gyertyános-völgyi Négytestvér-forrás kiépítése.
Néhány kulturális eseményről azonban elmondható, hogy részben (nagy részben?) már a politika világához tartozott. Ne feledjük: ez az év volt a magyarországi kommün (a „dicsőséges 133 nap”) ötvenedik évfordulója. Ekkor, pontosabban 1969. február 8-án született újjá a Táncsics Mihály Gimnáziumban az 1919-es kaposvári diáklap, a Voluntas, március 20-án pedig – az egykori kormányzótanácsi biztos, Latinca Sándor lakóházában, a Latinca Sándor (ma: Kontrássy) utca 3. szám alatt – megnyitották a Latinca Sándor Emlékmúzeumot.
S az is idetartozik, hogy 1969. január 9-én Jávori Béla (1931–2008) lett a helyi pártnapilap, a Somogyi Néplap főszerkesztője. Jávori itt kezdte újságírói pályáját, és végigjárva a ranglétrát, a rendszerváltozáskor, 1989-ben itt is fejezte be. De hol van az még?...