Skandalumok egymás után (Kaposvár 1887-ben)
1887. március 13-án a korbáccsal és ólmos végű bottal felfegyverkezett Gruber János, az érett és tapasztalt, negyvenegy éves, ambiciózus országgyűlési képviselő elszánt arckifejezéssel benyitott a Korona fogadó sörcsarnokába, italt kért magának, majd odalépett az asztalhoz, amelynél Csondor János, a Kaposvár című közéleti lap szerkesztője üldögélt. Lendült a korbács, és a csengő söröspoharak között az asztalra vágódott. A dermedtségéből felocsúdott hírlapíró vadnyugati sebességgel kapta elő a revolverét, és rálőtt támadójára.
Az első golyó Gruber bal füle mellett repült el, mire az botjával tüstént fejbe vágta a szerkesztőt. Rövid kézitusa következett, majd az újságíró újra tüzelt, de szerencsétlenségére – vagy talán szerencséjére – nem a képviselőt, hanem saját bal kézfejét találta el. Több lövés nem dördült, a bátrabb vendégek pedig kezdtek kimászni a sörcsarnok asztalai alól. Életkép a boldog békeévek egy tavaszi vasárnapjáról… A két felfegyverkezett értelmiségi nézeteltérésének oka az a kommentár volt, amelyet Gruber parlamenti beszédéről – némely kétértelmű célzástól sem tartózkodva – Csondor lapja közölt.
Az nem derül ki az egykorú forrásokból, hogy volt-e folytatása a lövöldözésnek a bíróságon, a botrány mindenesetre elsimult. A következő években mindketten megbecsült polgárokként éltek a somogyi megyeszékhelyen, és csendben, de határozottan utálták egymást.
Az év botránykrónikáját folytatva megemlíthetjük a király csáktornyai látogatását is, amelyre szeptemberben került sor. No nem azért kívánkozik ide, mert ott bármilyen skandalumra került volna sor, hanem mert szűkebb pátriánkban némelyek zokon vették, hogy az erősen 48-as érzelműnek hitt Németh Ignác kaposvári polgármester is tagja volt Somogy vármegye hódoló küldöttségének, amely Ferenc Józsefet üdvözölte. (Erkölcsös korunkból visszatekintve hihetetlennek látszik, de ezekben a régi időkben még voltak olyan honfitársaink, akik nemcsak a ruházatukat, hanem a lelküket is cserélgették – az alkalomhoz illően.) Az uralkodó egyébként „kegyteljes megszólításával” is kitüntette városunk első emberét.
De a legnagyobb botrány kétségkívül az 1887. évi országgyűlési képviselő-választás kapcsán robbant ki Kaposváron. Októberben nyilvánosságra került egy levél, amely Tallián Béla somogyi főispánt és a kormányzatot kompromittálta, s az ellenzék erre hivatkozva kitartóan vitatta a kormánypárti jelölt győzelmét. Választási visszaélés gyanúja is felmerült, de heves szócsaták, parlamenti interpellációk és bírósági döntések után lassanként elcsitult az ügy, amelyről időközben az ország több vezető politikusa (köztük Eötvös Károly) is elmondta a véleményét. A kormánypárti jelölt mandátumát végül igazolták.
Abból is lehetett volna zűr – ha nem is akkor, de később (ám később sem lett) –, hogy a Müncheni Képzőművészeti Akadémián három év óta tanuló fiatal kaposvári festő, Rippl József 1887 elején – mielőtt még befejeződött volna a képzése – hirtelen Párizsba utazott (egyébként magyar ösztöndíjjal). Ott aztán néhány évig Munkácsy Mihály mellett, annak párizsi műtermében dolgozott. „Csak huszonhárom évvel később vallotta be a művész, hogy egy német lánytól kislánya született. Gyermeke vállalása elől szökve elhagyta Münchent.” (Horváth János: Rippl-Rónai művészete. Kaposvár, Kaposvár M. J. Város Önk., 2016. 20. o.)
Persze korántsem akarunk olyan benyomást kelteni, hogy az 1887-es év csak a botrányok miatt lehet érdekes, hiszen sok olyan dolog történt, amelyre büszke lehet Kaposvár. A nyugati szárny megépítésével például ekkor bővítették ki a megyei kórházat. Az anyaépület mellett Gáspár Gyula építőmester húzta fel a „Csépán-szárnyat”, amelynek elnevezése a kórház fejlesztését hathatósan támogató Csépán Antal (1808–1903) alispánra emlékeztet.
Tallián Béla főispán sem csak „botrányos” dolgokkal foglalkozott, mert az ő támogatásával – és szerte a megyéből érkezett adományok révén – 1887 tavaszán siketnémákat oktató magániskola nyílt Kaposváron. Egy sokoldalú tehetséggel megáldott kishivatalnok, Milánkovics Tamás volt a kezdeményező, aki passzióból kezdett siketnémákat tanítani Szegeden, és akkor is folytatta az oktatást, amikor Kaposvárra helyezték segéd-telekkönyvvezetőnek. Naponta négy órát tanultak a növendékei (a saját lakásában), s a siketnéma leányokat a felesége is tanította – napi két órában – kézimunkázni.
A néhány évvel korábban alapított polgári leányiskola önálló épülete is 1887 nyarán készült el a Teleki utcában, a városháza mellett, július 1-jén pedig a közös hadsereg új kaposvári laktanyáját adták át ünnepélyesen a vasútvonal közelében. A Baross laktanya aztán évtizedeken át volt a somogyi székváros egyik jellegadó intézménye.
