Olimpiai arany a Táncsics-gimnáziumban (Kaposvár 1964-ben)
Ha az év eseménytörténetének súlypontját keressük, talán az oktatásügy kívánkozik a sor elejére. Még akkor is, ha 1964 elején végre megkezdődött az Északnyugati városrész építése, ami kétségkívül átformálta a város arculatát. A beruházás azonban a sok késlekedés után továbbra is gondokkal küzdött; a kortársak nem alaptalanul vetették a szervezők szemére a tervszerűtlenséget – ami legalábbis elgondolkodtató a „tervgazdálkodás” virágkorában…
Tehát jöjjenek az iskolák, annál is inkább, mert Tátompusztáról a megyeszékhelyhez közelebb fekvő Dénesmajorba költöztették át a Kaposvári Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumot. 1964. október 1-jén itt adták át a technikum új épülettömbjét – bár az építkezés akkor még nem fejeződött be teljesen –, s október 20-án megkezdődött az oktatás. A földszinti tantermekben a Kossuth térről átköltözött Móricz Zsigmond Mezőgazdasági Technikum is helyet kapott, a harmadik emeleten pedig a középfokú iskola diákotthona rendezkedett be. Az első dénesmajori tanévben kilenc megyéből mintegy száz fiú tanult az intézményben – és egy szem lány.
A gépipari technikum szintén új épületet kapott – ez azonban nem a végeken, hanem a Rippl-Rónai utcában történt. (Az iskola nemrég nyílt meg, mégis alaposan kinőtte már az egykori izraelita tanodát.) Most kétemeletes, lapos tetős hajléka lett a Gépiparinak, s itt folyt az oktatás a következő tizenhat esztendőben. Az első tanítási napokon még állványerdő borította a Stéger János építész tervei alapján épült iskolát, dolgoztak a kőművesek, és deszkapallókon lehetett csak bejárni az épületbe. Az elsősök maguk is részt vettek a munkálatokban; főleg a tantermek berendezésében, a gépek és a munkapadok elhelyezésében segítettek sokat. Noha már szeptemberben tanítani kezdtek az új technikumban, az ünnepélyes megnyitót csak 1964. november 5-én tartották meg, hogy a rendezvény beilleszthető legyen a „Nagy Októberi Szocialista Forradalom” tiszteletére rendezett ünnepségek sorába…
Miközben már létező iskolák települtek új épületekbe, addig egy új oktatási intézmény egy régi iskola falai között kezdte meg működését. 1964 szeptemberében a Bajcsy-Zsilinszky utcai volt leánygimnáziumban nyílt meg a város legújabb középiskolája: a III. Számú Gimnázium. A tanintézetet a középfokú oktatás általánossá válása és a demográfiai hullám hívta életre, bár létezése csak rövid epizódja maradt Kaposvár oktatástörténetének. (1967-ben meg is szűnt a III. Számú Gimnázium, s a városi tanács átadta az épületet a tanítóképzőnek.)
Megnyitókban nem szenvedett hiányt az 1964-es esztendő, az bizonyos, hiszen augusztus 3-án a megyei könyvtár új „székházával” is ilyesmi esett meg. A Kiss István tervezte belvárosi épület volt az ország első szabadpolcosra tervezett megyei könyvtára. A 2108 négyzetméter alapterületű tékát néhány héttel később, augusztus 20-án avatták fel ünnepélyesen.
Nemsokára – a Magyar Néphadsereg politikai főcsoportfőnökségének utasítására – megalakult Kaposváron a Fegyveres Erők Nyugdíjas Klubja, a Noszlopy Gáspár Honvéd Nyugállományúak Klubjának elődje, s ugyanezen az őszön (szeptember 18-án) az új fedett vásárcsarnok is megnyílt a Laktanya utcában, miután Szilágyi Lajos városi tanácselnök átadta rendeltetésének. Ha már egy vezető elvtársat említettünk, hozzunk szóba egy nálánál is vezetőbbet: az MSZMP Kaposvári Városi Bizottsága 1964. január 14-én Somogyi Józsefet, a megyei tanács építési, közlekedési és vízügyi osztályának addigi irányítóját választotta meg a városi pártbizottság első titkárának. De még ő is zsenge hajtás volt Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a Népszabadság főszerkesztője mellett, aki novemberben látogatott Kaposvárra, s az új megyei könyvtárat meg a cukorgyárat is felkereste.
1964 persze a tokiói olimpia éve is volt, nem kevés somogyi érdekeltséggel. Bene Ferenc (1944–2006), a kaposvári Táncsics-gimnázium volt diákja, a Kaposvári Kinizsi egykori játékosa ugyanis aranyérmet akaszthatott a nyakába a magyar labdarúgó-válogatott csatáraként. Az október 23-án (!) rendezett döntőben Csehszlovákiát verte a magyar együttes 2 : 1-re. Tizenkét találatával Bene lett a torna gólkirálya; a magyar csapat öt mérkőzése közül négyen a hálóba talált, Marokkónak egyenesen hatot lőtt. És a döntőben is ő szerezte a második magyar gólt. (Előzőleg, július végén Kaposváron is megmutatta magát az olimpiai válogatott, amikor 5 : 3-ra győzte le a Kaposvári Kinizsit.) Szűk három héttel az olimpiai döntő után, 1964. november 11-én Bene élménybeszámolót tartott a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Előadása után kézről kézre járt az olimpiai aranyérem – aki csak tehette, megsimogatta…