Bemutattuk a spanyolviaszt (Kaposvár 1886-ban)
Kezdjük azzal, amin mielőbb jó túl lenni: a gimnáziumi érettségin. Mert ebben az évben került sor az első érettségi vizsgára Kaposváron – természetesen az akkor már nyolcvanéves középiskola, az állami főgimnázium főtéri épületében. 1886 júniusában tizenegy diák szeretett volna hivatalosan is éretté válni a megyeszékhelyen; tízen teljesítették is közülük az írásbelit, a szóbelin azonban csak hatan mentek át. Azt is meg kell mondani, hogy jeles minősítéssel egyikük sem érettségizett, s a jót is csak ketten érték el. A magyar írásbelin az alábbi tételek közül kellett választani a felnőttkor küszöbén toporgó növendékeknek: „Lehet-e valaki szerény állásában is derék hazafi?”, „Párhuzam az eposz és dráma közt”, „A mohácsi veszedelem okai és következményei”. Talán nem véletlen, hogy minden diák a harmadik tételt választotta…
Úgy látszik, az sem doppingolta különösebben a nebulókat, hogy néhány héttel az érettségi előtt – 1886. május közepén – a kaposvári Kunffy Adolf (Kunffy Lajos festőművész apja) alapítványt tett a főgimnázium szegény, szorgalmas és jó magaviseletű tanulói számára, valamint a gimnázium könyvtáralapja javára.
Jelentős éve volt ez a tanügynek Kaposváron, már csak azért is, mert augusztus 5-én és 6-án másfél százan vettek részt a Somogy Megyei Tanítóegylet közgyűlésén, amelyre a fellobogózott városházán került sor. A tanácskozás berekesztése előtt nyitották meg ifj. Hagelman Károly könyvkereskedő tanszerkiállítását „A haza kis polgárainak” szentelt elemi tanoda három emeleti termében, belépti díj nélkül. Láthatott a nagyérdemű közönség pedagógiai szakmunkákat, imakönyveket, iskolai falképeket és falitáblákat, földgömböket, ásványokat, albumokat, számos fajta tintát, spanyolviaszt, magyar, bajor és svájci rajzeszközöket, bécsi irkákat, számológépet. Mindenféle tantárgy tankönyveit kiállították, még a „testgyakorlattani tan- és vezérkönyveket” is, találkozhatott a látogató zenei ábécével, színezett természetrajzi képekkel, vegytani szerekkel, mikroszkópokkal, villanytelepekkel, járműmakettekkel, sőt még Székelyudvarhelyről szabadalmazott térképcsiptető keretekkel is, nem beszélve Spiegel Jakab boglári tanító szétszedhető Magyarország-térképéről…
Ráadásul új népiskolával gyarapodott a város 1886 őszén. Az egyik legrégebbi, 1789-ben megnyitott, észak felé vezető utcában rendezték be a tanodát, hogy „a külvárosban távol lakó iskolás gyermekeknek ne kellessék különösen a szigorú télben messziről a belvárosba járni”. (Somogy, 1886. október 12.) Hivatalos nevén a „Petőfi külváros” új népiskolájában kezdődött meg – két tanerővel – az oktatómunka; a két fiúosztályba több mint kilencvenen jártak ekkor.
A Petőfi-iskola számára egyelőre a zsúppal fedett, négyszobás, konyhával és két istállóval ellátott pásztorlakást alakították át – a város túlsó felén, a Rózsa utcában azonban egyből új épületet kapott a csapatkórház, más néven a lazarett. (Később itt működött a bőrgyógyászat.)
Ha az új épületeket vesszük számba, mégis a főtéri katolikus templom kívánkozik az első helyre, amellyel akkoriban készültek el teljesen. A kanizsai vállalkozók a korábbi egyhajós templom helyébe mellékhajókkal, oldalkápolnával és sekrestyével bővített, neoromán stílusú templomot emeltek. A tetőszerkezet és a támpillérek mozgalmas külsőt kölcsönöztek a 45,5 méter hosszú és 22 méter széles épületnek, amely mellett – Lencz Sándor építőmester munkájával – az emeletes plébánialak is elkészült. Amilyen találékonyságról tett bizonyságot Ujváry Ferenc plébános az építkezéshez szükséges pénz összegyűjtése során, olyan ötletesek voltak a mesteremberek is a szakmunkáknál: Adelmann Károly kaposvári asztalos például régi, favázas pincék anyagából készítette el a templomajtókat…
A török hódoltság megszűntének kétszázadik évfordulóját egyebek közt a templom felszentelésével ünnepelték meg Kaposvár polgárai 1886. szeptember 8-án (amúgy a történelmileg pontos dátumnál jó két hónappal korábban). A templomszentelést egész programsorozat tette még emlékezetesebbé – nagyrészt Németh Ignác polgármester ügyes rendezésében. A vármegyei Régészeti és Történelmi Társulat díszülést tartott a megyeházán, Somogyi Károly színigazgató előadást a színkörben, estefelé népünnep volt a Sétatéren, Farkas Károly mészárosmester pedig ökörsütésre várta a népet. Este 8 óra után aztán kivilágították a belváros utcáit; a főtéren – a polgármester utasításait követve – egyenesen villanyvilágítást rendezett Papp Mihály lakatosmester.
A nap fénypontja – szó szerint – mégis a Császár-réten este 9 óra körül kezdődő és „Kaposvár bevételét” megjelenítő tűzijáték volt. A hatást nyilván fokozta, hogy a rendezésben közreműködő Gruber Imre jegyzőnek leégett a felsőkabátja…