Költözik a Munkácsy (Kaposvár 1963-ban)
A kaposváriak rögtön az év elején értesülhettek róla, hogy nemsokára alaposan meg fog változni a város, amelyet ismertek: a megyei napilap január 10-i száma a címoldalon közölte, hogy lakótelepet építenek az Északnyugati városrészben. A kimondott és leírt szavak meg a nagy fogadkozások mind arra utaltak, hogy küszöbön áll a kivitelezés, a valóság viszont az volt, hogy még egy év múlva is az intenzív tervezgetés időszakát élték. A beruházás csúszását a helyi pártsajtó is egyre ingerültebben kérte számon az illetékeseken.
És tényleg, a döntéshozók olykor sajátosan értelmezték városfejlesztést: 1963. április 20-án ugyanis lánccal zárták le a Bajcsy-Zsilinszky utca kórházi szakaszát. (A lakossági tiltakozás hatására néhány nap múlva megint szabaddá tették az átjárást, azonban huszonöt év múlva megismétlődött a történet…) Pedig anélkül is akadtak problémák, hogy újakat hoztak volna létre. Október elején, amikor a megyei tanács végrehajtó bizottsága a város vízellátásának fejlesztéséről tárgyalt, az Országos Vízügyi Főigazgatóság képviselője úgy nyilatkozott, hogy Kaposvár helyzete ebből a szempontból egyike a legrosszabbaknak az országban…
1963-ban amúgy mind a tanácsi, mind a pártapparátus vezetésében változás történt. Március 2-án Szilágyi Lajos, a megyei tanács osztályvezetője váltotta Mikecz Jánost a tanácselnöki székben, s az év végén Kisdeák Józsefet, a városi pártbizottság első titkárát is felmentették beosztásából.
A művészvilágban is történtek „személyi változások” – amelyeket az imént tárgyaltaknál persze több joggal őrzött meg az emlékezet. Ebben az évben lett kaposvári színész Kun Vilmos és Olsavszky Éva, először ekkor (október 4-én) lépett fel a budapesti Operaházban a kaposvári születésű Szirmay Márta (1936–2015) énekesnő, és Szabados János festő is 1963-ban kötött házasságot Weeber Klára szobrászművésszel.
Szoborilag egyébként olyan alkotásokkal gyarapodott Kaposvár, mint Kiss István Tanácskozó munkások című csoportozata, amely a Kossuth Lajos utcai új SZOT-székház elé került; a Petőfi-mellszobor, Stadler József alkotása, amelyet a toponári iskolában avattak fel; valamint Marton László budapesti szobrász műve, a Nő hárfával, amely az egykori Országzászló helyét foglalta el a Színház parkban.
Érdekes, hogy az évtized első felében egyfajta szellemi pezsgés kezdődött a városban, részben a Fiatal Értelmiségiek Klubja révén, amely a Kilián György Ifjúsági Házban alakult meg 1963 elején. A klub „a városban letelepült fiatal művészeknek és hasonló szemléletű baráti körüknek volt rövid életű, de közösségformáló erővel bíró csoportosulása”. (Géger Melinda: Képzőművészeti élet Somogyban, 1945–1990. Kaposvár, Somogy M. Múz. Ig., 1998. 30. o.) Orvosok, irodalmárok, építészek, muzeológusok, közgazdászok, színészek, ügyvédek, tanárok is csatlakoztak hozzájuk. A klub természetesen nem működhetett sokáig, hiszen tagjai bírálni kezdték a hatalom visszásságait, a párt- és tanácsi vezetők hozzá nem értését…
Szintén kulturális értékeink gazdagodtak, de aligha álltak elő a fentiekhez hasonló problémák, amikor Draveczky Balázs kora rézkori sírokat tárt fel az Arany János utcai téglagyárnál. Áprilisban, az új megyei könyvtár építésekor is találtak egy kelta sírt.
Ha már a téglagyárakat emlegettük: tavasszal a Somogy és Zala megyei téglagyárak egyesítésével hozták létre (Kaposvár központtal) a Somogy–Zala Megyei Tégla- és Cserépipari Vállalatot. Figyelemre méltó, hogy szintén e két megye cégeinek összevonásával alakult meg 1963. október 1-jével a Somogy–Zala Megyei Fűszer- és Édességkereskedelmi Vállalat. Még nem viselte a később legendássá vált Balaton Füszért nevet, de igazgatójává már ekkor kinevezték a korábbi zalai vezetőt, Dévényi Zoltánt (1931–2005).
1963 nyarán megkezdte a termelést – kicsi a világ: ugyancsak az Arany utcai téglagyár közelében – a Kaposvári Vas- és Fémipari Vállalat fénycsőüzeme. Hogy miért emlegetjük ezt az eleinte csak néhány tucat munkást foglalkoztató gyáregységet? Mert belőle nőtt ki az üzem, amely ma is egyik legfontosabb szereplője a város gazdasági életének: a kaposvári Videoton.
Az év krónikájából nem hiányozhat, hogy 1963-ban kapott új épületet a Kossuth Lajos utcában a Munkácsy-gimnázium (a szakaszos átadás szeptembertől decemberig tartott), és ugyanekkor nevezték ki igazgatóvá a kiváló pedagógust, 
t (1926–1993), aki még negyed évszázadon át vezette a középiskolát.