A főjegyző botlása (Kaposvár 1885-ben)
Olyan esztendeje volt ez a várostörténetnek, amikor elsősorban gyakorlati érzéküket mutatták meg az itt élők. Így például palackozott sör előállítását kezdték meg a kaposvári uradalomban, egy huszonegy éves fiatalember, bizonyos Goitein Mór pedig mű- és régiségkereskedést alapított a városban. Az idők során aztán ő lett a megyeszékhely közkedvelt „Misi bácsija”, aki üzletének kirakatában majdnem mindig tartott egy Rippl-Rónai-képet. (Igaz is: a Kaposvári Állandó Műkedvelő Társaság 1885. február 12-i báljáról feljegyezték, hogy a táncterem bejáratát díszítő képet egy tehetséges, huszonhárom éves ifjú: Rippl József rajzolta.)
A nyolcvanas évek közepén már telefonból is egyre több lett Kaposváron. Főként Papp Mihály (1851–1910), a sokoldalú lakatosmester szerelte fel őket. „A telefon és villanyos berendezések nagy házakban és birtokokon már a vidékeken is szokásba jönnek, ami nagy fáradság-, költség- és időkímélés is. Nemcsak a székváros, de a megyének is egyik első iparosa, Papp Mihály már számos megbízást nyert e tekintetben, s ajánljuk őt a közönség figyelmébe. A telefon saját házában is fel van állítva a távírdahivatalig, melyen éppen oly érthetőleg beszélgetnek, mintha a beszédben állók a szobában volnának.” (Somogy, 1885. január 20.)
És ekkor, 1885-ben vágtak bele a nagytemplom építésébe is. A főtér leghangsúlyosabb épületét, a mai székesegyházat széles körű társadalmi összefogás hozta tető alá. Nagyot lendítettek az ügyön a kaposvári születésű veszprémi kanonok, Markovics János adományai, a gyűjtés és a szervezőmunka feladata elsősorban Ujváry Ferenc plébános vállán nyugodott, de a sajtó rendelkezésére álló eszközökkel a kaposvári hetilap, a Somogy is hathatósan besegített. Bár az újság liberális szellemű, szerkesztője, Roboz István pedig református vallású volt, az újság állandóan napirenden tartotta a templomépítés ügyét – és dokumentálta a folyamatát. Roboz a századfordulón így emlékezett vissza a szívósan találékony Ujváry plébános erőfeszítéseire: „Az emberiség, a hitbuzgók jó szívéhez fordult; útnak indult kéregetni nemcsak a székváros, de messze vidékekre; kért és ismét kért, fáradott és izzadott, s az oltárra adott mindenki tehetsége szerint, minden rend-, rang- és valláskülönbség nélkül. Midőn vasúton mentünk vele a fővárosba, hogy a templom remek ablakait Kraczmannál megrendelje Somssich Pál s több tehetős birtokos ajándékából – a nagyobb állomásokon leszállt a vonatról, s meghordozta a perselyt még az utasok közt is! Így gyűltek össze a fillérek, forintok és ezerek, számosan segítvén őt a gyűjtésben. Az isten házának falait, ég felé emelkedő magas tornyát úgy hordta össze porszemekből, verejték és imádsággal.” (Somogy, 1900. március 18.) Az itt idézett Roboz István kaposvári lapszerkesztőnek egyébként személyes sikert is hozott az 1885-ös év: augusztus folyamán az ő kezdeményezésére és elnökletével ült össze Budapesten a vidéki magyar hírlapírók és kiadók kongresszusa.
Templomunk építésére visszatérve: a régi épület bontását márciusban kezdték el, s amint lehetett, az új istenháza építéséhez is hozzáfogtak. Geizler Mór építész vezetésével még abban az évben befejezték a munkálatok legnagyobb részét, ami a kaposvári mesterek szorgalmán is múlott, hiszen állandóan negyven-ötven kőműves dolgozott az építkezésen. Meg persze jó időjárás is kellett hozzá. A munkálatok idején a közeli zárdában mutatták be a szentmiséket: hétköznapokon a zárda kápolnájában, vasár- és ünnepnapokon az udvaron, egy sátorban.
Az új templomra kiírt tervpályázatot a nagykanizsai születésű budapesti építész, Tandor Ottó (1852–1913) nyerte el. (Tandor az Országház tervezésében és építésében is jelentős szerepet vállalt…) A kivitelezéssel szintén egy nagykanizsai céget bíztak meg; „Hirsch és Bachrach” persze azért tudott vonzóan alacsony árajánlatot tenni, mert ugyanebben az időben ők építették Kaposváron a közös hadsereg kaszárnyáját, a Baross laktanyát is.
Ha már a katonaságnál tartunk: dr. Spitzer Bernát kaposvári ezredorvos nagy érmet és oklevelet nyert a budapesti Városligetben tartott országos kiállításon. A derék felcser – aki sebészi kötszereit mutatta be – 1885. május 3-án, amikor Ferenc József bejárta a kiállítás területét, „azon legmagasabb kegyben részesült, hogy Őfelsége által megszólíttatott”.
Más egyenruhások háza táján sem telt eseménytelenül az esztendő. Sury Ferenc kaposvári rendőrkapitány például a rendőrség felügyelete alá helyezte a tűzoltást, mert lassúnak találta az önkéntes tűzoltóegyletet… A régi kaposiak gyakorlati érzékének tehát megvoltak a korlátai. Amint arról Maár Gyula vármegyei főjegyző (a későbbi alispán) is bizonyságot tett 1885 elején, amikor korcsolyázás közben rosszul lépett, és kitörte a lábát a kaposvári jégpályán…