Amikor egyszerre két olimpiai bajnokot adtunk az országnak (Kaposvár 1952-ben)
Ebben az évben is történt olyasmi Kaposváron, ami máskor nem eshetett volna meg. Ezzel persze nem mondunk nagy újdonságot: minden évtől el lehet várni, hogy sajátos, egyedi színekkel élénkítse a múltunkról bennünk élő képet. A különleges színeket és formákat ezúttal egy százötven-egynéhány centiméter magas, keménytojásfejű, dús sörényűnek a legjobb akarattal sem nevezhető férfiú biztosította, akinek hatvanadik születésnapjáról nem volt illő – s még kevésbé: ajánlatos – elfeledkezni Magyarországon. A Kaposvári Textilművek nem is vetemedett erre, sőt jó példával járt elöl: 1952 márciusában fonodánk 707 dolgozója tett munkaverseny-felajánlást Rákosi Mátyás pártfőtitkár fennállásának kerek évfordulójára.
A Textilművek első részlegét is március 18-án adták át. (Az ünnepségen Kiss Árpád könnyűipari és Ratkó Anna egészségügyi miniszter is részt vett.) Noha az építkezést még nem fejezték be, az üzem mind több szállal fonta be a város életét. Így például a Kaposvár-Tüskevár vasúti megálló 1952-ben vette fel a Kaposvári Textilművek nevet, és az év március 24-én a fonoda munkarendjéhez alkalmazkodva indult meg – hosszabb kihagyás után – az első helyi autóbuszjárat Kaposváron. Egyelőre reggel, délben és este közlekedett. (Az autóbusz-forgalmat már a világháború előtt megszervezték a megyeszékhelyen, de nem működött folyamatosan.) Szintén 1952-ben jött létre a Textilművek sportköre, a Kaposvári Textiles Sportegyesület.
A sportéletben azonban a helsinki olimpia volt az év fő attrakciója Kaposváron is. Főleg azért, mert a helyi születésű sportolók közül ketten is aranyérmesek lettek az ötkarikás játékokon, ráadásul egyazon napon! (Ilyen eredménnyel vélhetően kevés vidéki magyar város dicsekedhet.) 1952. augusztus 2-a volt ez az aranyfényű nap. Ekkor nyert olimpiai bajnokságot a magyar labdarúgó-válogatott, soraiban Czibor Zoltánnal, aki huszonhárom évvel korábban Kaposváron látta meg a napvilágot. (Ráadásul ő szerezte a második gólt, amikor a döntőben 2:0-ra vertük a jugoszlávokat.) Ugyanekkor – a magyar vízilabdacsapat tagjaként – a szintén kaposvári születésű, mindössze húszéves Bolvári Antal is olimpiai bajnoki címet ünnepelhetett. (E napon az Egyesült Államok együttesét győzte le a válogatott.)
Krónikánk sportos fejezetéből az sem hiányozhat, hogy 1952. május 11-én avatták fel a Kaposvári Dózsa újjáépített Sztálin utcai sporttelepét. Ha valaki nem tudná hirtelen helyhez kötni ezt az információt, annak eláruljuk: a mai Szent Imre utca több mint egy évtizeden át a szovjet diktátor nevét viselte (aztán egy másik elvtársáét, Leninét). A Dózsa-pálya (ahol most a megyei rendőr-főkapitányság és az egészségügyi főiskola épülete áll) korábban a Kaposvári Turul Sportegyesület, a Somogy FC, majd a KMTE otthona is volt.
Egy hétre rá, május 18-án nyílt meg Kunffy Lajos festőművész gyűjteményes kiállítása a megyei múzeumban. A városi könyvárat akkor már Kellner Béla (Bernát) vezette, aki április 1-jén került a téka élére. Könyvtárügyben viszont az volt az év leginkább emlékezetes eseménye, hogy augusztus 17-én – a Dózsa György utca 18. szám alatti villaépületben – felavatták az ország második megyei könyvtárát, amelyet akkor Kerekes András irányított. A múzeum névadóját, Rippl-Rónai Józsefet ábrázoló kőszobrot, Medgyessy Ferenc alkotását pedig közvetlenül karácsony előtt állították fel a múzeum mögötti parkban.
Mozgalmas időket élt át a Kaposvári Zeneiskola, amelynek életében egy egész korszakot zárt le a kiváló zenepedagógus és karnagy, Soltész Emil halála. Soltész, aki több mint két évtizeden át igazgatta az intézményt, 1952. július 25-én távozott az élők sorából. Tőle a lengyeltóti születésű Nyakas József (1911–2000) vette át a karmesteri pálcát; őt szeptember 1-jén nevezték ki igazgatóvá.
Ha már az iskolákat emlegettük: Danis Imréné, a Sétatér Utcai Általános Iskola (későbbi nevén a Bartók-iskola) tanítónője március 15-én – megosztva – megkapta a Kossuth-díj ezüst fokozatát. A jeles tanerő közreműködött a hangoztató-elemző-összetevő módszer kidolgozásában, amellyel az elsősök olvasás- és írásoktatását segítették az 1950/51-es tanévtől fogva. De a korszakot legalább ennyire jellemzi az is, hogy ugyanebben az évben tizenhét pártfunkcionárius számára kezdődött levelező oktatás a Munkácsy Mihály Gimnáziumban.
Meg persze az is jellemzi, hogy áprilisban – egy görög kommunista partizán emlékét megörökítendő – Beloianniszra változtatta a Németh István utca nevét a Kaposvári Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága. Továbbá az, hogy a szorgalmas kaposvári járásbíróság 1952 első negyedévében százkilencvenhat parasztot ítélt el közellátási bűncselekmény címén…