A félszemű prímás otthonra lel (Kaposvár 1874-ben)
Megesik, hogy a várostörténet egy-egy esztendejét úgy tudjuk csak bemutatni, hogy egymástól merőben különböző eseményeket villantunk fel, tarka mozaikdarabkákat rakva egymás mellé. Máskor sikerül találni valamely kiemelkedő mozzanatot, amely minden mást ural és elhomályosít, netán egy vezérfonalat, amelyre az év fontos vagy érdekes történéseinek jó része felfűzhető. Ilyen „vezérfonal” lehet, hogy 1874-ben számos híres ember fordult meg Kaposváron; vagy átutazóban, vagy a hosszabb tartózkodás reményében.
Február 28-án például egy hibás szemű, bár igen tehetséges marcali zenész próbajátékát élvezhette a kaposvári közönség. A kéthelyi születésű Barcza József (1847–1913) a következő négy évtizedben aztán a város vezető cigányprímása lett; hozzáértők szerint minden idők első számú kaposvári cigányzenésze. Jobb szemére még másodprímás korában vakult meg – stílszerűen egy vonó okozta a sérülését –, ez a fogyatékosság azonban nem hátráltatta a pályáján, sőt, Európa-szerte ismert művésznevet szerzett neki: mint „Szimpliciusz” lett megbecsült alakja a kor zenei és társasági életének.
Ebben az évben költözött Kaposvárra a későbbi festőművész, Kunffy Lajos családja is. Lajos ekkor ötéves kisfiú volt, édesapja, Adolf azonban annál híresebb személyiség, hiszen nemrég még Garibaldi mellett küzdött Olaszországban. (Házuk a Berzsenyi utcában állt.)
A kaposvári garibaldista említésével már tettünk egy bátortalan lépést a politika irányába. Ha már erre téblábolunk, azt sem hagyjuk említetlenül, hogy 1874. szeptember 22-én érkezett a kaposvári vasútállomásra a vonat, amelyen Anton von Schmerling (1805–1893) osztrák politikus utazott. Nem véletlenül ismerős a név: ő a névadója a kiegyezést megelőző abszolutizmusnak, az úgynevezett provizóriumnak. Az egykori államminisztert (aki Bátaszéken járt valamely hivatalos ügyben) a kaposvári újság olyan emberként írta le, mint aki „Magyarországnak úgy befűtött”. A tudósító alaposan szemügyre vehette Schmerlinget a somogyi székvárosban, mert így jellemezte: „Őexcellentiáját jól megviselték az események, korához mérve gondosan növelt szakálla, s ami még haja van: tiszta ősz; különben erőteljes, s jó egészségnek örvend.” (Somogy, 1874. szeptember 29.)
Egy másik miniszter kaposvári látogatása azonban sokkal emlékezetesebb volt ezen az őszön. Trefort Ágoston (1817–1888), a 19. század egyik legjelentősebb magyar kultúrpolitikusa nem jelentette be előre október 19-i kaposvári útját, jövetelének híre csak az előző este terjedt el a városban. „Hazánk jövője és felvirágzása legfőképp a jó tanárok működésétől függ!” – jelentette ki a vallás- és közoktatásügyi miniszter, aki a főtéri gimnáziumépületet végigjárva a tanórákra is benézett (hétfői nap volt), s hangsúlyozta, hogy „mind az ifjaktól hallott feleletekkel, mind az épület egyes termeivel és rendben tartásával teljesen meg van elégedve”. Az elemi iskolák és a zárda mellett a kisdedóvodát is felkereste ezen a napon Trefort Ágoston, s úgy tapasztalta, hogy ott nagy tisztaság és rend uralkodik. Annyira tetszett neki, amit látott, hogy kijelentette: állami segélyben fogja részesíteni az óvodát, s kézfogással nyilvánította ki elismerését Tar Csatárnak, az intézmény vezetőjének. Látogatása végeztével a kultuszminiszter bevallotta a kíséretében levő Somssich Pálnak, hogy szerinte „a nevelés koronája és gyöngye Kaposvárott a kisdedóvodában található fel, s végtelen sajnálja, hogy gyermekei nincsenek; mert első volna, ki azokat ily méltó kezekre bízná”. (Somogy, 1874. október 27.)
Végül még egy neves vendég: 1874. június 25-én Kaposvárra érkezett báró Edelsheim-Gyulai Lipót (1826–1893) tábornok, Magyarország főhadparancsnoka, akinek jelenlétében másnap nagy katonai gyakorlatot tartottak a Cser-erdőben. (A főtiszt egyik leszármazottja később Horthy István kormányzóhelyettes felesége lett.)
De hogy ne csak híres emberek kaposvári vizitjével foglalkozzunk: a régi cipész-, szíjgyártó és kötélgyártó céhekből ebben az évben alakult meg a Kaposvári Egyesült Ipartársulat, szintén 1874-ben jött létre a kaposvári állami gimnázium ifjúsági könyvtára és a Kaposvári Katolikus Egylet, Bárány Gusztáv polgármester és Roboz István lapszerkesztő novemberben gyűlést hívott össze a kaposvári „önkénytes tűzoltóegylet” megszervezése érdekében, sőt még „katonai lovaglási iskola” is nyílt a megyeszékhelyen.
Az előző évben megalakított városi önkormányzat azonban sok – főleg anyagi – gonddal küzdött. A városház és a vendéglő kivételével az összes ingatlanát el kellett adnia, hogy kifizethesse az adósságait…