Czibor hazai hálót zörget (Kaposvár 1951-ben)
Ha csak egyetlen eseményt kellene kiemelnünk ennek az évnek a történetéből, az kétségkívül a Textilművek megalapítása lenne. Kiss Árpád könnyűipari miniszter a Jutai út mellett, a várostól északra fekvő s addig szántóföldnek használt Papsára-dűlőben 1951. április 29-én tette le az üzem alapkövét – persze rengeteg pártember és két szovjet mérnök jelenlétében.
Noha ez volt Magyarországon az első ötéves terv legnagyobb könnyűipari beruházása, a rossz munkaszervezés és az életidegen kommunista rendszer logikátlanságai miatt már a kezdet kezdetén csúszni kezdett az építkezés. Olyannyira, hogy a kivitelező vállalatot is lecserélték. Kínos ügy volt ez, hiszen elsősorban itt kellett volna bizonyítani a szocialista építőmunka, a szocialista embertípus fölényét… Az Államvédelmi Hatóság által felügyelt építkezésen viszonylag kevés gép állt rendelkezésre; esős időben csak lóvontatással tudtak dolgozni. (Később a karhatalmisták laktanyájából hozták létre a leányszállót.) Sokan végeztek társadalmi munkát; egy munkás akkor halt meg, amikor rálépett egy elhagyott világháborús aknára.
A szovjet berendezéseket ünnepélyes keretek között kezdték beszerelni 1951. október 4-én. A szerelőbrigád éjt nappallá téve dolgozott, hogy minél több orsót lehessen megindítani; az első gyűrűsfonógépet húsz nap múlva helyezték üzembe. A hatalmas termekben viszont még nem volt rendes fűtés, s a rossz körülményeket az embereken kívül a gépek is megsínylették. Mondani sem kell, a munkások „lelkesen vállalták”, hogy Sztálin 72. születésnapjára, december 21-ére negyven fonógépet szerelnek fel. (Ne csigázzuk tovább az érdeklődést: sikerült.)
A Textilművekkel átrendeződött a város ipari létesítményeinek erősorrendje, s a cukorgyár helyett most már ez a „szocialista nagyüzem” került az élre. Az bizonyos, hogy a gyár munkaalkalmak sorát hozta létre, még az ország távoli tájairól is érkeztek ide dolgozók.
A háttérben persze a város élte lassan megszokottá váló életét… Február 22-én az egykori iparosszékházban (amelyet akkor a Pártoktatás házának neveztek) a Jugoszlávia elleni politikai kampány részeként értekezletet tartottak a vidéki pártfunkcionáriusok számára. Három nap múlva már Somogyi Néplap címmel a jelent meg a Magyar Dolgozók Pártja (a kommunista állampárt) megyei napilapja. A kaposvári filmszínházak névváltoztatása is igencsak jellemző a korra: 1951. szeptember 8-ától a Városi mozit mint Vörös Csillagot, az Apolló mozit mint Szabad Ifjúságot lehetett csak emlegetni – hivatalosan.
Érdekes módon más utat járt be a megyei múzeum. 1951. szeptember 30-án, amikor Bernáth Aurél festőművész megnyitotta az intézmény első komplett, tudományos és állandó (régészeti, várostörténeti, néprajzi és képzőművészeti) kiállítását, kihirdették, hogy a múzeum felvette Rippl-Rónai József nevét. „A kaposvári születésű, párizsi iskolázottságú művész nevére történő hivatkozás a hivatalos szocialista realizmus kötelezettsége elől való kitérés lehetőségét kínálta.” (Geometria és figurativitás. Szerk. Géger Melinda, Gamus Árpád. Pécs, Zsolnay Örökségkezelő Nonpr. Kft., [2013]. 2. o.)
Ez évben Kaposváron lépett fel a kínai ifjúsági művészegyüttes, márciusban megrendezték a szovjet festők kiállítását, augusztus 23-án pedig Major Tamás vendégszereplésével mutatták be a színházban Molière Tartuffe című vígjátékát.
Ugyanebben a hónapban Kecskemétről hozzánk, a Kossuth téri volt pénzügy-igazgatósági épületbe (tehát az 1860-as években átadott hajdani gimnáziumba) költöztették az élelmiszeripari technikumot, amelyet később cukoripari technikumként, majd élelmiszeripari szakközépiskolaként ismertek Kaposváron. A tanítóképzés önállósodott, kivált a Táncsics-gimnáziumból, ezenfelül óvónőképzős osztállyal bővült. A kaposvári Állami Tanító- és Tanítónőképző, Állami Óvónőképző 1951. augusztus 27-én tartotta meg alakuló értekezletét. Ideiglenesen a városháza mellett, a volt polgári leányiskola épületében kapott helyet.
Az év végén megalakult a tanítóképző gyakorlóiskolája, s szeptember folyamán a MÁV-nevelőotthon falai között is általános iskola nyílt, amelyet Landler Jenőről – a szocialista vasutasok ügyvédjéről, a MÁV vezérigazgatójáról, a Tanácsköztársaság népbiztosáról – neveztek el. Januárban megkezdte működését a Helyőrségi Klub, tavasszal (a Cserimajorban) megnyílt az Állategészségügyi Intézet, júniusban Nagy Lajos lett a városi tanácselnök.
A Kaposvári Rákóczi utódjának számító labdarúgócsapat ez évtől már Kaposvári Kinizsiként szerepelt. Nagy érdeklődést váltott ki, hogy április 15-én a Csepeli Vasas együttese 10-0-ra verte Kaposváron a város válogatottját. Némi vigasz lehetett a helyi szurkolóknak, hogy a mezőny legjobbja a kaposvári születésű Czibor Zoltán volt, aki két gólt is lőtt…