Elkerültük az utcai harcokat… (Kaposvár 1873-ban)
Amikor elmúlt esztendőkről mesélünk, nagyrészt olyan történeteket mondunk, amelyeknek szálait ennél is régebben kezdték szőni kaposvári eleink. Ebben persze nincs semmi meglepő.
1873-as elbeszélésünkben ismét érintenünk kell a Kaposváron állomásozó 44. számú gyalogezredet, hiszen a vitéz regiment Albrecht főherceg, az ezredtulajdonos személyes vezényletével vett részt a király által április 16-án tartott bécsi szemlén. I. Ferenc József állítólag „legmagasabb megelégedését” nyilvánította katonáink magatartása felett.
Két nap múlva (lassan ezt is megszokjuk) fizetésemelést követelve sztrájkba léptek a kaposvári szabólegények. A polgármester többüket dutyiba csukatta, ami – úgy tűnik – kevéssé zaklatta fel a fiatal mozgalmárokat. Noha nem ez volt az első szervezett munkabeszüntetés nálunk, a polgárság még mindig értetlenül állt a jelenség előtt. „A munkásmozgalom vörös fonálkint húzódik végig nemcsak a monarchia legbékésebb vidékein, hanem egész Európán; naponkint nagyobb tért foglalva el, megrémítve az ipari, kereskedelmi világot, az egész társadalmat” – kommentálta az esetet 1873. április 29-i számában a Somogy című hetilap.
Az sem előzmények nélküli, hogy 1873-ban elkészült a belváros egyik legszebb épülete, a zárda. Már beszámoltunk róla, hogy a kiegyezés utáni szabadelvű oktatáspolitika szellemében a város kezelésébe került a katolikus elemi iskola, s a hívek 1869-től felekezeti oktatás nélkül maradtak. Az egyház nemes módon, az oktatási intézményként is működő zárda megalapításával „vett elégtételt”. A számos tanintézetet létrehozó és íróként is jelentős, méltán nagy hírű veszprémi püspök, Ranolder János (1806–1875) erre a célra telket vett a kaposvári Pap – ma Zárda – utcában. (A területet korábban vadaskertnek is használták, kerítése mögött nyulak és őzek ugrándoztak.) Deckert Krisztián építész tervei alapján egy év alatt készült el a zárda, amely a várossá fejlődő Kaposvár egyik építészeti jelképének tekinthető, s a romantikus stílus országosan is figyelemre méltó műemléke.
Az új intézményt 1873. szeptember 29-én Pribék István püspök szentelte fel, mert Ranolder János egészségi állapota miatt nem jöhetett el személyesen. Az ünnepség kezdetét reggel 8-kor ágyúlövések jelezték. A főteret ezen a hétfői napon zsúfolásig megtöltötte a közönség, a szentmisén úgy megtelt a plébániatemplom, hogy még a városi küldöttség is csak a mellékajtón tudott bejutni. A mise után a hét apácát, azaz a leendő tanítókat egy-egy kaposvári hölgy karonfogva vezette a zárda épületébe, ezzel jelképesen is átadva az intézetet a Paulai Szent Vincéről elnevezett irgalmas rend nővéreinek. A kaposvári zárda tehát római katolikus elemi leányiskolaként is működött, ahol azonban valláskülönbség nélkül ingyenes – és elismerten magas színvonalú – volt az oktatás.
1873 mégsem a parádézó „rossebbakák”, a sztrájkoló munkások és a kislányokat nevelő apácák révén kapaszkodott meg igazán a kaposváriak kollektív emlékezetében. Hiszen ez volt az az év, amikor véglegesen várossá – „rendezett tanácsú” várossá – vált a lendületes fejlődés elé néző Kapos-parti település. Ez az a történelmi esemény, amelynek évfordulóján a 20. század végi rendszerváltozás óta „a város napját” (január 23.) tartják Kaposváron.
Bár az 1873 elején végbement átalakulás (amelynek kezdeti lépéseiről az előző év históriájánál szintén szót ejtettünk) egyáltalán nem volt sima ügy. Részben azért, mert a függetlenségi ellenzék (a „szélsőbaloldal”, ahogy akkoriban nevezték a 48-asokat) kissé túlgyőzte magát 1873. január 20-án, amikor megválasztották az új város első képviselő-testületét: az összes választott képviselő az ő soraikból került ki. A Deák-párt (a kormányon levő „jobboldal”) ellentámadást indított, és elérte, hogy a február 6-án tartott rendkívüli megyegyűlésen az „előfordult törvénytelenségek” miatt megsemmisítsék a választási eredmények egy részét. Ami persze alaposan felháborította a 48-asokat, olyannyira, hogy az izgatott hangulat miatt Jankovich László főispán már katonai erő bevetését fontolgatta. A főispán február 7-én arról tájékoztatta a belügyminisztert, hogy felvette a kapcsolatot a 44-es gyalogezreddel, mert „félni lehet, miszerint a f. hó 12-én véghez menendő városi általános tisztújítás alkalmával a személyes biztosság veszélyeztetve leend”.
Mégsem került sor utcai csetepatéra. A Deák-párt úgy döntött, nem feszíti tovább a húrt, s inkább beletörődött, hogy 1873. február 12-én a 48-as párti Bárány Gusztávot válasszák meg a véglegesen városi rangú Kaposvár első polgármesterévé. Az általánosan tisztelt ügyvéd öt éven át volt a megyeszékhely első embere.