Sztálin és Vorosilov jegyében (Kaposvár 1950-ben)
Az év egy jelentős közigazgatási változással kezdődött: január 1-jén a megyeszékhelyhez csatolták a várostól keletre fekvő községet, az ötszáz lelkes Kaposszentjakabot. Ez volt az első – de nem az utolsó – eset, hogy Kaposvár magába olvasztott egy környékbeli települést.
A mennyiségi gyarapodást azonban minőségi hanyatlás követte az év második felében. Kaposvár néhány éve már úgynevezett „törvényhatósági jogú” város volt, azaz sikerült függetlenednie a megyétől, de ezt a jogát most, a tanácsrendszer bevezetésekor egy csapásra elveszítette. Az újra járási jogú (tehát a megye alá rendelt) város élére 1950 augusztusában ideiglenesen, az októberi tanácsválasztások után pedig véglegesen – pontosabban évtizedekre – a Kaposvári Városi Tanács került, amely a „szocialista közigazgatás” legfőbb helyi szerveként kezdte meg működését. A tanács végrehajtó bizottságának elnöki székébe Druskó Istvánt ültették. (Emlékszik még rá valaki? Az immáron teljesen szovjetizált közéletben az egymást követő városi tanácselnökök jobbára egyéniség nélküli pártkatonának tűntek.)
A városi tanács másfél tucat kaposvári közterületet látott el új névvel 1950 szeptemberében. Ha szétnézünk a listán, nem lehet kétségünk, hogy milyen korszakban járunk. Ekkor lett Május 1. utca a Fő utcából, Gorkij a Béla királyból, Sallai Imre a Kálváriából, Rózsa Ferenc a Keresztből, Schönherz Zoltán a Nádasdiból, Vorosilov a Szent Ferencből, Engels a Somssich Pálból, Sztálin a Szent Imréből. És persze Április 4. utca a Zárda utcából.
1950. augusztus 31-én leiratban értesítették a leánygimnázium igazgatónőjét, hogy iskolája Munkácsy Mihály festőművész nevét kapta meg. Ez legalább szerencsés választás volt – ami aligha mondható el egy másik névcseréről: a Mária Valéria Árvaházat októberben Zója Leánynevelő Intézetre keresztelték át, egy szovjet partizánlány után…
Az oktatásügyben a legnagyobb horderejű változást az jelentette, hogy 1950. szeptember 1-jével – bár még középfokú és szervezetileg sem önálló intézetként – tanítóképző létesült Kaposváron. Ez a pedagógiai gimnázium egyelőre a Táncsics Mihály Gimnáziummal közös igazgatás alatt működött. Két hónap múlva egy sajátos „szakképző intézménnyel” is gazdagodott a helyi kulturális élet: Z. Soós István (1900–2002) festőművész a művészeti képzés, a tehetségkutatás és a Kaposváron élő képzőművészek összefogásának céljával megalapította a Képzőművészeti Szabadiskolát, a későbbi Balázs János Művészeti Kört.
Májusban létrejött a megyei kórház szájsebészeti osztálya, júniusban megnyílt a tüdősebészeti osztály; július végén elvégezték az első tüdőműtétet.
A kommunista párt közben szép és kevésbé szép középületekbe fészkelte be magát. Az előbbire az Iparosszékház (ma a Roxínház bázisa) a példa, míg az utóbbira a volt államépítészeti hivatal, amely 1950-ben a Magyar Dolgozók Pártja Somogy Megyei Bizottságának székháza lett. (Ezt az épületet a rendszerváltozástól fogva Pártok házaként ismerték a kaposváriak, 2017-től pedig a Készenléti Rendőrség otthona.)
1950 augusztusában a koalíciós idők sokszínű sajtóéletének utolsó kaposvári mohikánja, a kisgazdapárti napilap, a Somogyi Hírlap is megszűnt. Ekkor már nem volt nagy kár érte, mert az utolsó időkben maga is a kommunista propagandát fújta – persze nem is fújhatott mást… A kisgazdáknál maradva: jelképesnek tekinthető, hogy Antl Ödön kisgazdapárti politikus, a kaposvári izraelita hitközség elnöke 1950 tavaszán elhagyta Magyarországot. A tekintélyes közéleti férfiút átmenetileg már 1945-ben őrizetbe vette a kommunista irányítás alatt álló politikai rendőrség.
1950-re vezethető vissza a Kaposvári Ruhagyár és a Balaton Füszért története is. Két Ady Endre utcai konfekció- és méteráruüzlet államosításával március 4-én jött létre az első, még Gombos–Mérei Férfiszabóság néven, június 1-jén pedig a második, akkor mint Fűszer- és Édességkereskedelmi Vállalat, szintén Kaposváron. Az államosítások és az összevonások tavasszal a Kaposvári Községi Kenyérgyár, nyáron a Kaposvári Sütőipari Vállalat megalapítását eredményezték. 1950. augusztus 1-jén működni kezdett a Kaposvári Állami Erdőgazdaság is; vezetője Putics Anna csemetekerti munkás volt, az első nő, akit erdőgazdaság-igazgatónak neveztek ki Magyarországon. Novemberben megalakult a Kaposvári Szabadságzászló Termelőszövetkezet.
A város közellátásának helyzetéről mégis többet árul el, hogy a megyei tanács végrehajtó bizottsága 1950 decemberében megállapította: a feketézőket fel kell jelenteni, és a boltvezetőkkel „szigorú hangú elbeszélgetést” kell szervezni…