Óvó bácsi Nagyváradról (Kaposvár 1871-ben)
Akadt, amiben „az utolsót”, és akadt, amiben „az elsőt” produkálta ez az esztendő Kaposváron. Így például 1871 januárjában választottak utoljára helységbírót a megyeszékhelyen – hamarosan már városi polgármesterek kerültek a település élére. Ekkor azonban még bíró vezette a várost, mégpedig Zuzman József (1822–1877) asztalosmester személyében. Zuzman úr – aki ipartársulati elnök is volt, a Kaposvári Népkör igazgatója, a tűzoltóegylet tűzrendőrparancsnoka, a városi és a vármegyei bizottság, valamint a községi iskolaszék tagja – egyvalamiben úttörőnek számított: ő volt Kaposvár első zsidó származású tisztviselője.
Noha a település izraelita kereskedőiről az 1720-as évekből származnak az első adatok, a helyi zsidóság száma csak a reformkorban kezdett növekedni. (1815-ben hat zsidó család – a családtagokkal együtt harmincöt személy – élt itt.) Mivel az Esterházy-uradalom sokáig alig engedett izraelitákat letelepedni Kaposváron, a szomszédos Toponáron alakult ki jelentős közösségük; Toponár Festetics-birtok volt, s még nem tartozott Kaposvárhoz. 1840-ben azonban törvénybe iktatták a zsidók szabad költözési jogát, s ezután többen is megtelepedtek a megyeszékhelyen. Hamarosan telket vásároltak hitközségi intézményeik számára a Hosszú (a mai Berzsenyi) utcában, iskolát nyitottak, 1864-re elkészült a zsinagógájuk is. Korszakunkban már ők alkották Kaposvár második legnagyobb vallási közösségét.
Az immáron negyed évszázada működő kaposvári kórház életében is a nagy fejlődés ígéretét hordozta az 1871-es esztendő: az új igazgató főorvos, az erdélyi származású dr. Szigeti-Gyula János január 4-én foglalta el az állását. Három évtizedig áll majd a megye első számú egészségügyi intézetének élén, amely ekkor fejlődik igazán nagy kórházzá.
Újat hozott 1871 abban a tekintetben is, hogy ekkor alkalmazták az első tanítónőt Kaposváron, akit úgy hívták, hogy Rullyné Horváth Ilka, s az elemi iskola harmadik leányosztályát vezette. Addig erre a hivatásra a férfiak túlsúlya volt jellemző; Kaposváron még az óvodát is férfi vezette.
Igaz is: alighanem ebben az évben nyílt meg a település első ovija – „kisdedóvodája”, ahogy akkoriban nevezték. A források sajnos homályosan és némileg ellentmondóan nyilatkoznak arról, hogy pontosan mikor létesült a kaposvári óvoda, a legvalószínűbb az, hogy 1871-ben. Az intézményt lényegében Kovachich Őszinte kaposvári ügyvéd segítette világra; azt mondják, mankóval a hóna alatt járta az akkoriban mintegy hétezer lelkes város házait, és így gyűjtött pénzt az intézménynek. Az első kaposvári óvoda Kuhl Tamás asztalosmester Zárda utcai házában kapott helyet; az épület ott állt, ahol most a Kontrássy utca kezdődik.
A kisdedóvodát egy nagy szakállú bohém, a nagyváradi születésű, kalandos múltú Tar Csatár (1836–1883) vezette, feleségével együtt. Tar úr jórészt korszerű pedagógiai elvek alapján igazgatta az első kaposvári ovit. „Óvodájában félelemmentes légkörben illemre, a felnőttek – különösen a szülők – szeretetére és tiszteletére, bátorságra, tisztaságra, pontosságra, engedelmességre és egymás megbecsülésére tanította a gyerekeket.” (Máté Mártonné Korb Erzsébet: Kaposvári óvodák története, 1871–2001. Kaposvár, Kaposvár M. J. Város Óvodavez. Munkaköz., 2001. 11. o.)
A jövendő városfejlődés legfontosabb jelképe mégis a vasút volt az 1870-es évek elejének Kaposvárán. A Dunát a Drávával – konkrétan Bátaszéket Zákánnyal – összekötő vaspálya építését 1871 márciusában kezdték meg Csurgó és Zákány vidékén, Kaposvár mellett pedig április 25-én indult a munka, nagy ünnepélyességgel. Jelen volt a mezőváros elöljárósága, számos megyei tisztviselő, sok kíváncsi polgár, s persze a cigányzenekar sem hiányzott. Bernáth József királyi tanácsos ünnepi beszédében hálát mondott „felséges koronás királyunknak és szeretett hazánk országgyűlésének, kik ezen nagyszerű mű megszületését törvényileg is elrendelni kegyeskedtek”, és Somssich Pálnak is, mert az ő „törhetlen munkásságának és kitartásának sikerülhetett csakis ezen általában üdvös mű létesítésének gyakorlati életet teremteni”. (Somogy, 1871. május 2.) Most már nem tudunk így beszélni; a nyelvünk azóta másképpen alakult.
A vasútépítés egyébként nem ment simán: a napszámosok magasabb bért követeltek, ráadásul egy májusi reggelen minden kenyeret elhordtak a kaposvári kofáktól. (Ezt a kofák persze nem nehezményezték.)
Nyilvánvalóan a korszakos beruházással függött össze az is, hogy a majdani állomás közelében – Deckert Krisztián építész tervei szerint – 1871-ben felépült a ma is álló Szarvas fogadó.