Ez mégsem a jezsuiták és a vízipólósok éve volt… (Kaposvár 1948-ban)
Ekkor ment át a „koalíciós időszak” a Rákosi-korszakba, a polgári világ a kommunista diktatúrába, ekkor váltották le „a reménység esztendeit” – dr. Kanyar József könyvének címe ez – a reménytelenség esztendei. Ha már Kanyart idéztük: a majdani levéltár-igazgatót 1948. március 1-jén bízták meg a megyei könyvtár rendezésével. A múzeumot viszont nagy veszteség érte, hiszen november 22-én elhunyt a 87 éves Gönczi Ferenc, a néprajztudomány kimagasló alakja, aki a húszas évek elejétől évtizedeken át vezette a kaposvári intézményt.
Folytassuk további nagy nevekkel, hiszen igazán kiváló személyiségek vettek részt a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság kaposvári rendezvényein. 1948 tavaszán például Tamási Áron, Déry Tibor és Kassák Lajos szerepelt a társaság felolvasóülésén, s a városháza nagytermében május 8-án tartott Berzsenyi-emlékünnepségen Németh László és Illyés Gyula is részt vett. Még a határokon túl is történt kaposvári vonatkozású kulturális esemény: földink, Juan Gyenes fotóművész január 29-én nyitotta meg madridi műtermét.
Persze nem feledkezhetünk el róla, hogy 1948 bizony „a fordulat éve”. Tavasszal magyar–orosz kultúrhetet rendezett a Magyar–Szovjet Művelődési Társaság kaposvári csoportja (a március 28-i megnyitón Nagy Imre, az Országgyűlés kaposvári születésű elnöke mondott beszédet), s október végén először került sor Kaposváron a szocializmus évtizedeiben hagyománnyá váló Szovjet Filmnapokra. A Városi moziban ünnepi díszelőadáson mutatták be a Kronstadti tengerészek című szovjet filmet – a helyi kommunista napilap azonban szemére vetette a nézőknek, hogy „Magyarországon és itt, Kaposváron is a szovjet filmekkel szemben tartózkodó magatartást tanúsított a közönség”, míg a nyugati filmeket „tömegesen látogatták” (Somogyi Hírek, 1948. október 29.).
Ugyanekkor, 1948. október 31-én szentelték fel – a Szent Imre-templom telkén – a jezsuiták rendházát, noha látszott már, hogy nem olyan idők jönnek, amikor felvirágozhat a hitélet… A katolikus kör egykori székházába ebben az évben költözött be a Szabadságharcos Szövetség. (A szép épület most a zeneiskola otthona.)
A legrégibb kaposvári középiskolát szintén 1948-ban keresztelték át: a kultuszminiszter június 12-én megjelent rendelete Táncsics Mihály Állami Általános Gimnáziumra változtatta a Somssich Pál Gimnázium nevét. (A Somssich jó név volt, amelyet feleslegesen cseréltek le, de az kétségtelen, hogy ennél sokkal rosszabbul is járhatott volna a gimnázium…) 1948-ban óvoda létesült Königsberg Viktor Bajcsy-Zsilinszky utcai villájában, s október 9-én a gyógypedagógiai iskola, a majdani Bárczi-iskola is megnyílt a törvényszéki épület egyik szárnyában, Bojtay Béla tanár vezetésével. Az oktatásügyben azonban az iskolák államosítása jelentette a legnagyobb változást, amely ebben a formában nagy lépés volt az egypárti diktatúra létrehozása felé. Augusztus 5-én az egész megyében befejeződött a művelet.
Természetesen nem csak a tanintézeteket vették állami tulajdonba, 1948. március 25-én erre a sorsra jutott a kaposvári cukorgyár, a nagymalom és a Helios konzervgyár is. E vállalatok élére két géplakatost és egy molnárt állítottak… A kommunisták ugyanakkor valóságos hadjáratot indítottak Graumann Viktor, a kaposvári húsüzem tulajdonosa ellen, akiről azt állították, hogy különféle „üzelmeivel” jelentős kárt okozott a város lakosságának. A beszolgáltatás elmulasztása címén 1948 júliusában hétévi fegyházra ítélték Graumannt.
A háttérben ezalatt végbement az a politikai-hatalmi átrendeződés, ami sok mindent meghatározott 1948-ban – és szinte mindent a következő években. A kommunisták bedarálták a szociáldemokrata pártot. Már az év elején megkezdték a jobboldalinak minősített szociáldemokrata párttagok kizáratását, s a szocdemek napilapja, a Somogyi Világosság április 30-án jelenhetett meg utoljára. A márciusban lemondásra kényszerült szociáldemokrata polgármester, Boór István helyét Rostás Károly nyomdász foglalta el. 1948. május 30-án aztán – a megyeházán – megtartották a kommunista és a szociáldemokrata párt egyesülési konferenciáját, amely tulajdonképpen a Magyar Dolgozók Pártja első somogyi pártértekezlete volt. A Központi Vezetőség küldötteként Révai József mondott ünnepi beszédet.
Annak persze még lehetett örülni, hogy 1948 januárjában a Rákóczi Atlétikai Club megalakította a város első férfi-kosárlabdacsapatát, hogy a kaposvári bokszolók február 24-én 10 : 6 arányban győzték le a szlovák ökölvívó-válogatottat, s hogy augusztus 7-én ezüstérmet szerzett a londoni olimpián vitézkedő magyar vízilabda-válogatott, soraiban a Kaposváron nevelkedett Győrfi Endrével…