Sztrájkolnak a diákok (Kaposvár 1946-ban)
A rövid átmeneti korszakok mindig kétarcúak. A koalíciós időszak is ilyen volt: ahogyan távolodtunk a véres világháborútól, úgy kerültünk egyre közelebb a kommunista diktatúrához.
Voltak persze olyan események is, amelyek nem mutattak baljós előjeleket. 1946 őszén nagy reményekkel – és Takáts Gyula elnökletével – szerveződött újjá a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság, s november 3-án megünnepelték, hogy immáron százéves a megyei kórház. Ezen a napon Molnár Erik népjóléti miniszter tartott szemlét az intézményben, melynek során jelképesen újra elindított egy félbemaradt építkezést, emléktáblákat leplezett le, és megnyitotta a kétéves ápolónőképző tanfolyamot.
Egy eredetileg hasonló célt szolgáló épületben – a Gróf Apponyi Albert utcában álló volt katonai kórházban – rendezték be 1946-ban a József Attila Népi Kollégiumot, jeleként annak, hogy új – „fényes” – szelek fújnak Magyarországon. A fiúkollégium a Magyar Kommunista Párt és Tömpe István kommunista alispán hathatós közreműködésével jött létre avégett, hogy megerősítse az új rendszerhez hű értelmiséget. Ezért intenzív ideológiai és politikai nevelésben részesítették a növendékeket. A kollégium október 6-i avatóünnepségén Rajk László belügyminiszter is beszédet mondott – az a kommunista vezető, akit éppen egy évtized múlva temetett újra Budapesten a népi demokrácia (amely időközben őt is elpusztította).
A diktatórikus hatalmi módszerek ebben az évben már ellenállásra késztették a kaposvári diákok egy részét. Miután a rendőrnyomozók Rákosi-ellenes feliratokat és régi hittankönyveket „találtak” a Somssich Pál Gimnáziumban (a mai Táncsicsban), néhány pedagógust és mintegy húsz tanulót vettek őrizetbe. Két nap múlva, 1946. június 5-én a diákok sztrájkba kezdtek letartóztatott tanáraik és diáktársaik kiszabadítása érdekében, este pedig tüntetést szerveztek a Szent Imre-templom előtt. A demonstrációk folytatásáról csak az utolsóként fogva tartott Weisz György római katolikus hittanár szabadon engedése után mondtak le. Mindazonáltal erről az időszakról már elmondható, hogy a szovjet katonaság támogatását élvező és folyamatosan erősödő hatalmi önkénnyel szemben a valóban demokratikus pártok nem sokat tehettek, maga a társadalom pedig szinte eszköztelen volt.
A kommunisták kezdeményezésére 1946-ban megindított B-listázás során az alkalmazottaknak közel egyharmadától – jórészt a kisgazdapárt támogatóitól – „szabadultak meg” Kaposváron. Ezzel párhuzamosan éles támadások érték a polgári demokrácia elveit, a magántulajdon tiszteletét és a hagyományos nemzeti értékek képviseletét hirdető és vállaló – Somogyban különösen nagy hagyományokkal bíró – Független Kisgazdapártot. A kommunisták legfőbb célpontjává a vármegye és Kaposvár kisgazdapárti főispánja, Vidovics Ferenc vált, aki egyébiránt maga is kemény és határozott ellenfelüknek mutatkozott.
A „reakciós” Vidovics eltávolításának igényét maga Rákosi Mátyás is megfogalmazta Kaposváron, azon a nagygyűlésen, amelyet a Baloldali Blokk 1946. május 26-ára hívott össze a KMTE Szent Imre utcai sportpályájára. (A kommunisták „szalámitaktikájának” jegyében tartott rendezvényre több tízezer embert utaztattak ide a Dél-Dunántúlról.) Nyáron aztán le is váltották Vidovicsot, akit politikai indíttatású vádakkal utóbb többévi börtönre ítéltek.
Közben folyt a közterületek névcseréje. Ekkor (1946 áprilisában) lett például a Korona utcából Ady Endre, az Annából Tóth Lajos, az Eszterházyból Bajcsy-Zsilinszky, a Gróf Tisza Istvánból Dózsa György, a Kontrássyból Latinca Sándor, az Erzsébetből Noszlopy Gáspár, a Pécsiből Vörös Hadsereg…
Még egymás mellett élt a kétféle szemlélet. 1946. október 26-án Kaposvárra érkezett (Taszár felől, autóval) Árpád-házi Szent Margit ereklyéje, amelyet másnap délelőtt körmenetben vittek a Hősök templomától a főtéri Nagyboldogasszony-plébániatemplomig. Néhány nap múlva Evangéliumi Élet címmel lap, november derekán hittudományi főiskola indult Kaposváron. December 2-án, a „felszabadulás” második évfordulóján pedig a megszálló hatóságok utasítására újabb szovjet hősi emlékművet lepleztek le, ezúttal a Keleti temetőben.
Az előző nap, 1946. december 1-jén a kisgazda és a kommunista párt helyi vezetői mintegy kétezer fős hallgatóság előtt a demokráciáról rendeztek vitát a színház épületében. A kisgazdák a parlamentáris demokrácia mellett érveltek, a kommunisták viszont a „szovjet demokráciát” állították példaként, s a kisgazdapárton belüli reakció elleni harcot tekintették a fő feladatnak. A hallgatóság többsége a kisgazdapárti véleményeket látszott elfogadni…