Fegyveres nők a Cser fái alatt (Kaposvár 1868-ban)
Ebben az évben is számos olyan esemény történt, amelynek jelentőségét a mából visszatekintve tudjuk felmérni igazán. Így például az a céllövészet, amelyet a 44-es gyalogezred tisztikara 1868 nyarán – Szent István napján – rendezett a kaposvári Cser-erdőben, egyaránt helyet kér magának a város katona- és sporttörténetében. A vitéz regiment 1744-ben alakult meg Milánóban, 1860-tól azonban – a birodalmi haderőreform eredményeként – már Kaposvár „háziezredének” számított. (Egyik zászlóalja adta a város helyőrségét.) Ezután csaknem hatvan évig maradt kapcsolatban a somogyi és tolnai fiúkkal feltöltött alakulat Kaposvárral, miközben lassan felépült a sajátos szavajárásukról – rossebezésükről – is híres 44-es katonák legendája.
Kaposvár tehát az 1860-as évektől félig-meddig katonavárossá vált, s a helyi társadalmi életben a dualizmus idején minduntalan feltűntek az egyenruhák. A polgárok és a tisztek többnyire megfértek egymással, bár azért akadtak „nézeteltérések”. Mindenesetre kölcsönös volt a szándék a békés egymás mellett élésre, amelyet olyan események alapoztak meg, mint a fent említett céllövészet. 1848 óta ez volt az első eset, hogy a város közönsége – egy kortárs szavaival élve – „ily tömegesen, nyilvános helyen s szívélyesen” találkozott az uralkodó katonáival. „A »Cser« szélétől egész a lőtérig lobogók és papírlámpák jelölték az utat, mely az ünnepély helyéhez vezetett, s hova a közönség gyalog és fogatokon – úgyszólván – tódult. […] Míg a férfiak az osztrák gyalogság új hátultöltő fegyvereiből célt lőve versenyeztek a jutalomért, addig a nők lőkupakos, könnyű puskákkal hasonlóképp célt lőttek, s találtak is nemcsak célt, hanem elég – szívet is” – olvasható a Somogy című hetilap 1868. augusztus 25-én megjelent számában.
Ez a céllövészet volt a megyében az első sportesemény, amelynek résztvevői között hölgyekkel is találkozni lehetett. 1868. augusztus 20-a tehát a női sport Somogy megyei születésnapja is. Persze hosszú volt még az út, amelynek végén a kaposvári hölgyek világbajnokságokon és olimpiákon is dobogóra állhattak…
A kiegyezés idején több mint hatvanéves kaposvári gimnázium – amely a fennmaradásáért küzdött az 1850-es években – ekkoriban már szép jövő elé nézett. Persze még nem számították a Dunántúl legtekintélyesebb középiskolái közé az akkor csak négyosztályos intézetet, de az jogos bizakodással tölthette el a helyi tanügybarátokat, hogy 1868. szeptember 28-án Jedlik Ányos egyik tanítványa lett a gimnázium mennyiségtantanára. A huszonöt éves, Szepes vármegyéből származó Antolik Károly előzőleg három éven át hallgatta a pesti egyetemen a tudós bencés szerzetes fizikai előadásait, s ott szerezte meg a tanári diplomát 1867-ben. Antolikot – aki egyébként a matematika–fizika mellett tornatanári képesítést is nyert – 1870-ben a kassai főreáliskolához helyezték át. Az évtized közepén többek közt Bunsen előadásain csiszolta elméjét a heidelbergi egyetemen, majd Aradon tanított, s mint a pozsonyi főreáliskola igazgatója hunyt el hatvankét éves korában.
Mindazonáltal volt még mit emelni az általános műveltség színvonalán Somogyban. Ezért 1868 tavaszán Kaposváron is létrejött a népnevelési egylet, és megkezdődött a felnőttek oktatása. Az egyesület alapítóit 1868. május 27-én táviratban köszöntötte báró Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter: „Üdvözlöm önök nemes buzgalmát, mellyel az akadályokat leküzdötték, s a népnevelési egylet eszméjét végre is valósították, nemcsak Kaposváron, hanem ezáltal Somogy vármegyében is. […] Adjon Isten az egylet tagjainak a nehézségekkel szemben ernyedetlen buzgalmat, erélyes kitartást, és az eredmény nem maradhat el. És valahányszor a népnevelés ügye igényli, mindig teljes bizalommal forduljon az egylet hozzám, reám mindig számíthat.” (Somogy, 1868. június 9.) Mindennek ellenére Kaposvár hét éven felüli polgári népességéből még 1880-ban is csak a férfiak 78,3 s a nők 54,6%-a tudott írni-olvasni…
Két nevezetes épület történetében szintén fontos dátum 1868. Bő egyévi munkával novemberre készült el a főtéren az első „igazi” városháza, elegáns nagyteremmel, a földszinten és az emeleten négy-négy szobával. Falainak egy részét a jelenlegi városháza építéséhez is felhasználták a huszadik század elején.
Hasonlóan nagy karrier előtt állt az a kis vályogház, amelyet új tulajdonosa, Gundy György színész és operaénekes 1868-ban alakíttatott emeletessé a Kapos folyótól délre, egy „hegynek” nevezett dombon. A tüdőbajban szenvedő Gundy hatvanévesen, 1880 nyarán hunyt el, kaposvári házát azonban nem csak ezen a tájon ismerik manapság. Annak idején még ő nevezte el Róma villának…
