Ismét somogyi földön az uralkodó (Kaposvár 1867-ben)
Ez a nevezetes év, mint ahogy a rendszerváltozások időszakához illik is, bővelkedett a jelképes eseményekben. Már januárban is történt egy ilyen, hiszen a település vezetői határozatot hoztak az új városháza felépítéséről – amelynek néhány hónappal később, szeptember 2-án tették le az alapkövét. (Ez még nem a jelenlegi városháza, hanem annak a közvetlen elődje.) Egyébként Kaposvár jogilag nem volt város akkoriban, de lélekszáma már jócskán megnőtt – az önkényuralom korában is gyarapodott –, úgyhogy a kiegyezés évében már meghaladta a szédítő hatezer főt. Nagyjából hatszáz ház állt ekkortájt a Kapos-parti metropoliszban.
Kaposváron is nagy ovációval fogadták, hogy az uralkodó 1867. február 17-én kinevezte miniszterelnöknek gróf Andrássy Gyulát, s a kormány három nap múlva letette a hivatali esküt. Már február 20-a reggelén dörögni kezdtek a mozsarak a fellobogózott megyeszékhelyen. „Ünnepies szín, hang mindenfelé, s hogy az ég is ünnepeljen, a tavaszi napoknak egyik legszebbikét élveztük. Öröm mindenfelé, nem az a lázas ugyan, mely 48-ban gyújtott, de nem is csüggedő; férfias öröm, melynek szilárdabb az alapja, biztosabb a jövője.” E szavakkal tudósított a hangulatról a Somogy című kormánypárti hetilap február 26-i száma.
Reggel és délután hála-istentiszteleteket tartottak, este fél 7-kor kivilágították a mezővárost, pontban 7 órakor pedig fáklyás felvonulás kezdődött a Fő utcán. Kovács János városbíró nyilvánosan felolvasta az alkotmányosság visszaállítását bejelentő uralkodói leiratot.
A régen várt rendszerváltozás eseménysorozatának második fordulója nyáron következett, amikor Ferenc József fejére – s ezzel a kiegyezés történelmi művére – a hercegprímással együtt a miniszterelnök tette fel a koronát. Természetesen Somogy vármegye sem mulasztotta el, hogy földet küldjön a koronázási dombhoz és díszes bandériumot a koronázási menetbe. A „fél köblábnyi tiszta földet” már május elején eljuttatták a fővárosba – így esett, hogy a koronázási dombra felugrató Ferenc József másodízben járt (legalább részben) somogyi földön… (A magyarországi körutazáson levő császár először – és utoljára – 1852 júniusában látogatott el Kaposvárra.)
Az ünnepségen részt vevő somogyi lovasok az 1790. évi koronaőrző bandérium öltözetéhez hasonlót vettek magukra: „prémes zöld mente, zöld dolmány aranyra, sötétvörös nadrág, zöld csizma piros sarokkal és kalpag, mind aranyra” (Somogy, 1867. május 14.). A ruhákat Kuhn Lajos varrta, a csizmákat Leposits Ignác (a későbbi kaposvári rendőrkapitány!) készítette – a „díszöltönyöket” utóbb a Budai Népszínháznak adta át a vármegye. Korabeli sajtóhírek szerint a nép a koronázáskor megéljenezte a Vár felé vonuló somogyi lovasokat (a megye bandériumát három nemes mellett három földműves alkotta), a tizenkét tagú somogyi küldöttséget pedig 1867. június 10-én a királyi pár és az akkor kilencéves Rudolf trónörökös fogadta.
S hogy mindenki számára emlékezetes maradjon az osztrák–magyar kiegyezés: a király a kaposvári börtön mintegy tucatnyi rabjának engedte el a büntetését.
1867-ben az első szabad politikai szervezetek is megalakultak Kaposváron, többnyire egyesületi keretek között; Kaposváron így jött létre már májusban – Somssich Pál elnökletével – a Deák Kör. Ez a tavasz azonban másról is nevezetes. Március 1-jén az uralkodó elismerését nyilvánította dr. Töltényi János kaposvári kórházigazgatónak, aki az előző évben a helyszínre utazott, és hazahozatta a königgrätzi csatában megsebesült somogyi katonákat. Az osztrák hadbíróság 1849-ben még tízévi várfogságot szabott ki rá a szabadságharcban való részvétele miatt… A császár egyébként már fentebb említett 1852. évi látogatásakor is találkozott vele, ugyanis az aradi börtönből nem sokkal korábban amnesztiával szabadult és Kaposváron – rendőri felügyelet alatt – munkát vállaló Töltényi doktor mutatta meg neki a megyei kórházat…
1867 igazán „ünnepélyes” év volt nálunk is. Fejezzük be hát egy újabb ünnepséggel, bár ez egészen más jellegű volt, mint amelyekről korábban szóltunk. 1867. október 6-án reggel 9 órakor a kaposvári római katolikus templom nagyharangja gyászistentiszteletet hirdetett. A templom közepén fekete posztóval bevont, magas ravatal állott, előtte fekete zászló, mellette tizenhárom szál vörös színű, égő gyertya. A ravatalnál hat honvéd állt őrt egyenruhában, szürke köpenyben; valamennyien a Somogy Megyei Honvédegylet tagjai. Az istentisztelet idején minden bolt bezárt a városban, az iparosok így tisztelegtek az aradi tizenhárom és valamennyi szabadságharcos hős előtt. Ez volt az első legális október 6-i megemlékezés Kaposváron…
|
Kedves Olvasók! Új várostörténeti rovatunkban Kaposvár utolsó bő másfél évszázadát próbáljuk röviden bemutatni, minden héten egy újabb év eseményeit sorra véve. Történelmi dátummal, 1867-tel kezdünk, és reményeink szerint 2022-ig jutunk majd el. Hogy csavarjunk egy kicsit a dolgon, a második héten nem a kiegyezést követő évvel folytatjuk, hanem azzal a – szintén történelmi – dátummal, amely éppen a szóban forgó, 156 esztendős időszak közepére esik: 1945-tel. Ezután felváltva lépegetünk előre; 1868 jön, aztán 1946, és így tovább. 2023 elején érünk a sorozat végére, akkor, amikor várossá nyilvánításának 150. évfordulóját ünnepli Kaposvár. Kellemes és hasznos időtöltést kívánunk! |