Pintér Kata: a kaposvári színházi szellem miatt nem költöznék el
Kedves kollégám, Szabolcsi János mutatott be pénteken egy barátjának, Roxínházbeli kollégájának, Pintér Katának. A találkozást kihasználva elraboltam néhány percet az életéből, és megkérdeztem, hogy mi járatban vannak, mivel foglalkozik, mit jelent számára a munkahelye.
- Szabolcsi Jani kollégámmal éppen a Kapos Televíziónál voltunk, hiszen most számos izgalmas dolog történik a Roxínház háza táján. Egy nagy akcióba kezdtünk, hogy lecserélhessük a nézőtéri székeinket. Cégek, civil szervezetek, magánszemélyek segítségével, ez mostanra megvalósult. Mindemellett, most, szombaton nyitjuk meg az új évadot a Hotel Menthol előadással.
A Roxínház fogantatásánál még nem voltam jelen, de a születésénél már igen. Azóta a legtöbb előadást – több mint 90%-át – én rendezem. Emellett természetesen minden munkában folyamatosan részt veszek, a jegykezeléstől kezdve, a próbarend szervezésén keresztül, a takarításig. Mondhatni, mindenese vagyok a Roxínháznak: művészeti titkár, rendező asszisztens, stb.
Én a Csiky Gergely Színházon nőttem fel. A szüleim, a nagyszüleim is bérletesek voltak, tehát gyakorlatilag beleszülettem ebbe a világba. Így aztán rengeteget jártam színházba, gyerekkoromban. Eléggé korán találkoztam a színpadi léttel a nagypapámnak köszönhetően, hiszen ő amatőr színjátszó volt.
Július 1. óta a Roxínház van a legelőkelőbb helyen az életemben – természetesen a család után – addig ugyanis, a Csiky Gergely Színházban is dolgoztam 21 éven keresztül, kellékesként és súgóként, majd rendező-asszisztensként. A Roxínház számomra egyfajta szerelmet is jelent, és ez sokunknál így van. Ezt csak így lehet csinálni, immár 15 éve. Ebben a városban van egy olyan színházi szellem, ami miatt nem gondolkodtam soha azon, hogy máshová menjek. Itt érzem jól magam.