Boncz Edit: a kutyák megsegítése, és a Kutyatárnál végzett munka az életem
Boncz Editet valószínűleg senkinek nem kell bemutatni, hiszen az állatok megsegítéséért végzett munkájából adódóan már nagyon sokan ismerhetik. Ha valaki a kutyusát keresi, vagy talál egy bántalmazott állatot, biztosan őt hívja telefonon. Az állatok világnapja alkalmából találkoztunk az Arany János Tagóvodánál, és mesélt nekem a munkájáról és az életéről.
- Szerencsés módon itt születtem Kaposváron, és mondhatni végig Kaposváron is éltem, így ez szerintem nagyon szerencsés, hogy most is itt tudok tevékenykedni. Gyerekkoromban is nagyon szerettem az állatokat, de nem voltam az a típus, aki a törött szárnyú verebet is hazavitte, ahogy azt sok állatvédő meséli. Felnőtt nő voltam már, amikor bekapcsolódtam az állatvédelembe, akkor még nem a Kutyatár révén. Ott érintett meg ez a dolog, ott jöttem rá, hogy nem csak szeretni lehet egy állatot. Alapvetően azt gondolom, hogy olyan a habitusom, hogy a kiszolgáltatottság nagyon-nagyon megérint, és nagyon empatikus vagyok. Megérint az emberek esetében is, de az állatoknál végképp, mert ők tényleg nem tudnak tenni a saját sorsukért. Nem csak a negatív dolgok miatt szeretem ezt a hivatást, ezt a munkát, hanem a sikerek miatt is, hiszen amikor egy reménytelen sorsú kutyán tudunk segíteni, gazdit tudunk neki találni, és boldoggá tehetjük, az egy igazi siker számomra.
Ez a munka nekem az életem! Sokan sajnálnak engem, mert nincs semmire időm, és nincs magánéletem, de nekem ez tényleg az életem, és úgy gondolom, hogy ezt csak így lehet csinálni. Engem egy szerencsés élethelyzetben talált meg ez a dolog, mert a gyerekeim már felnőttek és nem itt laknak, és úgy érzem, hogy senkit nem rövidítek meg azzal, hogy az összes energiámat erre fordítom. Otthon négy kutyám és három macskám van, ők a sajátjaim. Ezek az állatok nem a gyerekeket helyettesítik, ez nem pótcselekvés számomra. Gyerekeket is szültem – hármat – felneveltem őket, de már akkor is volt kutyám, és jól megfértek egymás mellett. Ugyanakkor hiszem azt, hogy az állatokat is lehet ugyanolyan intenzitással szeretni, mint az embereket.
Sokan kérdezik, hogy miből élek, hiszen az év 365 napjában a kutyusokért dolgozom. Régen ingatlanközvetítőként dolgoztam, de a kutyákért végzett munkám ennek a rovására ment, és nem tudtam biztosítani a saját megélhetésemet, és eléggé eladósodtam. Idővel sikerült mindezt megoldanom, és jelenleg a Kutyatárnál fizetéssel vagyok alkalmazott, így most teljes mértékben az a munkám, ami a hivatásom és a hobbim is.