Mészáros János: a méhészkedés jelenti számomra a lelki nyugalmat
A méhek csodája, szorgos munkája, és az a rendszer, amiben élnek, mindig elkápráztat. Erről pedig legjobban természetesen a méhészek tudnak mesélni. Mészáros Jánossal, a Zselici Méhész Egyesület elnökével arról beszélgettünk, hogy milyen az ő viszonya a méhekkel.
- Készülök a mézfesztiválra, az ezzel kapcsolatos ügyeket intézem, egész nap szaladok, és éppen bejöttem a Rádió Mosthoz egy interjúra, szintén a fesztivál kapcsán. A hétköznapokban tanárként dolgozom, az építőipariban tanítok. A végzettségem faipari mérnök, mellette pedig méhészkedek, a fa és a méhek a szerelmeim, természetesen csak a családom mellett. Most már a méhek és a fa nélkül nem is tudnék élni.
Még 30 évvel ezelőtt egy nagyon régi barátom beszélt rá a méhészkedésre. A családomban nem volt méhész, de később kiderült, hogy az egyik dédapám bizony méhészkedett, és amikor egy régi fénykép előkerült, még ugyanúgy nézett is ki, mint én.
A méhészkedés számomra a lelki nyugalmat jelenti, ott nem is lehet idegesen dolgozni. Ilyen, aki szereti a méheket. Aki nem szereti, az nem fogja tudni sokáig csinálni, az nem is igazi méhész. Ez hasonló a kiskutya szeretetéhez, az állat érzi, ha szeretik. A méhek is érzik. A zümmögés, a duruzsolás, amit a méhek között hall az ember, az egyfajta megnyugvást ad. Mondhatni, zene füleimnek. Nekem jelenleg 42 méhcsaládom van, akikkel imádok foglalkozni, de ez pont elég is. A tanítás mellett ennél többel nem is tudnék foglalkozni.
