Szabó János: aki árvaként nő fel, annak mást jelent a család
Szabó János boltjaiban valószínűleg sokan vásároltak már inget, nadrágot, ruhát, de nem biztos, hogy ismerik az úr kalandos életét. A Rippl-Rónai parkban találkoztunk, ahol hosszú perceken keresztül mesélte igencsak mozgalmas történetét.
- Az én gyermekkoromról regényt lehetne írni. Én árva gyerek vagyok, Budapesten születtem Varga János néven, szüleimet nem ismertem. 1944. április 12-én születtem, és 20-án már Kaposváron voltam, a Tallián Gyula utcában, a csecsemőotthonban. Árva gyerekként nevelkedtem, többször voltam nevelőszülőknél. Aztán ’56 után Szabó János lettem, majd újból elvittek intézetbe. Laktam Zala megyében is, meg Csurgón végeztem a középiskolát, Székesfehérváron végeztem felsőfokú technikumot, de a központ a nevelő anyám miatt mindig Kaposvár volt.
Mivel én nevelt gyerek voltam, úgynevezett zabi gyerek voltam, mindig pikkeltek rám a tanárok. Én akárhogyan jelentkeztem, bármit megtehettem, egyes, kettesnél jobbat soha nem kaptam, sőt meg is buktattak. Aztán akkor jött nagy változás, amikor ötödikes koromban, az osztályfőnökünk panaszkodott, hogy a nyolcadikosok nem tudták megoldani a feladott leckét. Én mondtam neki, hogy diktálja le, és megpróbálom, pedig akkor még nem tanultunk mi egyenleteket, meg ilyeneket. Megpróbáltam, és sikerült. Utána már rám is másként tekintettek a tanárok.
Aztán jelentkeztem főiskolára, oda felvételit nyertem, és közben hál’ Istennek megismertem a kedves nejemet a Munkácsy Gimnázium bálján. Van egy fiam meg egy lányom, akikkel együtt vezetjük a családi vállalkozásunkat. A feleségem ugyanis szabó volt, és így ruhaüzleteket működtetünk. Mi, akik nem családban nevelkedtünk, mindig nagyon vágytunk a családra. Így nekünk a feleségünk, kicsit az anyánk is lett, ő lett az a nő, akit mindig hiányoltunk. Ugyanakkor a gyerekeknek úgy játszótársként, mint apaként többet ad az ember. Mást jelent számunkra a család.
Én imádom ezt a várost, ezt a környezetet, ezt a megyét. Emlékszem még a Berzsenyi-parkra. Régen ott a szökőkútban nád is volt, meg békák, teknősbékák. Nagyon szép volt. Sokat jártunk oda. Nagyon szép nyugodt város volt mindig, és most is az. Csak az a baj, hogy nincs munkahely, nincs vásárlóerő. Rengetegen mennek el külföldre dolgozni.