Sudár Gergő: a Roppantós és a Roxínház is Kaposvárhoz köt
Majoros Rita kolléganőmtől hallottam mindig a Roppantós táncegyüttesről, hiszen ő is tagja a csapatnak. Vezetőjükkel éppen Ritának köszönhetően vettem fel a kapcsolatot, de mivel Gergő igen-igen elfoglalt személy, csak emailben tudott válaszolni a kérdéseimre. Remélem előbb-utóbb személyesen is megismerhetem. Egy igazi színes egyéniségről van szó.
- Kaposváron születtem 1987. október 4-én. Életem első öt évét Somogysárdon töltöttem, majd Kaposvárra költöztünk és azóta itt élek. Két évvel utánam megszületett a húgom, akivel hibátlan gyerekkorunk volt. A családunktól szeretetet, törődést, erkölcsöt kaptunk. Ez az időszak volt az, ami nagyban meghatározta, hogy milyen ember lettem.
Főállásban a Kaposvári Egyetem Agrár- és Környezettudományi Karán dolgozom kutatóként. Alapvetően takarmányozástannal foglalkozom, de ennél jóval összetettebb a munkám, amit nagyon élvezek. A munka mellett a doktori tanulmányaimat és egy szakmérnöki képzést is folytatok.
Van az életemnek egy egészen más része is, mégpedig a tánc és a színház. A Roppantós Táncegyüttesnek vagyok a vezetője és koreográfusa. Emellett a Kaposvári Roxínháznak is tagja vagyok, mint táncos, énekes, koreográfus.
Szabadidőmben fanatikus horgász vagyok, de kizárólag a „fogd meg és engedd vissza”-elv alapján. Sokan azt mondják, hogy egy picit őrült vagyok, hogy ennyi fronton próbálok helyt állni, de azt gondolom, hogy nagyon szerencsés vagyok, hogy ennyi mindent csinálhatok. Így teljes az életem.
A néptánc a másik dolog a családom mellett, ami meghatározta azt, hogy milyen ember lettem. 8 éves voltam, amikor a húgom néptáncolni szeretett volna. Engem elküldtek vele, hogy próbáljam meg én is. Akkor semmi kedvem nem volt hozzá, aztán az életem lett. 16 évig néptáncoltam és nagyon sokat köszönhetek ennek az életformának és azoknak az embereknek, akik tanítottak, neveltek erre. Fegyelemre, szorgalomra, kitartásra volt szükség, amellett, hogy folyamatos testmozgást biztosított. Azóta azt a tudást kamatoztatom a Roppantósban és a Roxínházban is. Meggyőződésem, hogy ha nincs a néptánc, egészen más ember lennék.
A Roppantóssal sokféle felkérést kapunk. Van, hogy fesztiválra, falunapra, céges rendezvényre, projektzáró rendezvényre hívnak minket, de van, hogy táncházat tartunk vagy táncot tanítunk. A legbüszkébb a Dracula című előadásunkra vagyok, amit 2013-ban mutattunk be. Az egy igazán nagy előrelépés volt az együttes életében és nagyon élvezte a csapat. Ami még büszkeséggel tölt el, hogy idén vagyunk 10 évesek. Ezt az évad során szeretnénk méltóképpen megünnepelni egy előadással.
Valahogy úgy alakult az életem, hogy mindig is Kaposváron éltem. Itt végeztem a gimnáziumot és az egyetemet is. Most már a munkám, a Roppantós és a Roxínház is ide köt. Itt él a családom és itt élnek a barátaim is. Rajongok a kaposvári kosárlabdáért, szeretem az utcákat és a „kisvárosi hangulatot”. Nagyon jól érzem magam ebben a városban, mert megtaláltam a számításaimat és sikeres életet tudok itt élni. Nem tervezem, hogy továbbállok.