Horváth-Fellai Ágnes: a kismamaság sok változást hozott az egész lényemben
Horváth-Fellai Ágnes nap mint nap juttatja el a legfrisebb híreket a Rádió Most hullámhosszán a hallgatókhoz. Pár nap múlva azonban elbúcsúzik néhány évre a mikrofontól, ugyanis kisfiát hordja a szíve alatt. Ma őt ismerhetik meg.
- Születésem óta Kaposváron élek. Kezdetnek egyből sikerült ráijesztenem az édesanyámra, mert a vártnál 6 héttel hamarabb érkeztem. Szerintem innen ered az a nagy féltés a részéről, ami a mai napig végigkísér. De az ember mindig is gyerek marad a szülei szemében, akárhány éves is. Viszont így egy napon ünnepelhetem a születésnapomat édesapámmal. Mondhatni életre szóló szülinapi ajándék vagyok neki. :-) Három éves koromban egy kishúgot kaptam ajándékba a szüleimtől. Szuper, ha az embernek van egy testvére, nem tudnám elképzelni az életem nélküle.
Kiskoromban nagyon sokáig állatorvos szerettem volna lenni, mert imádom a kutyákat. Most is van kettő, egy francia bulldog és egy mopsz. Aztán elég hamar kiderült, hogy nem bírom a vért, tűket és egyéb kórházi dolgokat, úgyhogy ez keresztül húzta a számításaimat. De helyette jött a rádiózás.
A Kaposvári Egyetem Művészeti Főiskolai Karán, kommunikáció- és médiatudomány szakon szereztem diplomát 2009-ben. Mindig is humán beállítottságú voltam, már gimnazistaként is az újságírói hivatás vonzott.
Aztán a főiskola alatt egyértelművé vált számomra, hogy rádiósként szeretnék tevékenykedni.
A döntést egyáltalán nem bántam meg: az elmúlt évek alatt nagyon a szívemhez nőtt a hírszerkesztői hivatás.
Augusztus 2-án, vasárnap elbúcsúzom a hallgatóktól, hogy készülhessek az anyává válásra, és felszabadítsam a fészekrakó ösztönt. A férjemmel négy éve találtunk egymásra. Tavaly házasodtunk össze, most pedig nagy izgalommal és szeretettel várjuk kisfiunk érkezését. Úgy tervezzük, hogy 2-3 évig maradok otthon, szeretném a picivel tölteni ezt az időszakot. A gyermekes ismerőseim mind azt mondják, nagyon hamar el fog szaladni az idő, nem szeretném, ha lemaradnék az első szavakról, az első lépésekről.
A kismamaság sok változást hozott az egész lényemben.
Csodálatos érzés az, hogy az ember családot alapíthat a szerelmével - igaz, mi már ketten is család voltunk. Inkább úgy mondanám, hogy most kiteljesedik a családunk.