Bene János: egy képzőművész hozzájárul ahhoz, hogy változzon a város, ahol él
Bene János festőművész látogatást tett szerkesztőségünkben, amikor népszerűsíteni jött az általa szervezett zselickislaki alkotótábort. Ottjártakor néhány percre leült velem beszélgetni arról, hogy mit jelent festőművésznek lenni, és hogyan indult el ő ezen a pályán.
- 1957-ben születtem, december 10-én. Az én életemben, nagyon hamar eldőlt, hogy nekem a képzőművészet irányába kell terelnem a gondolataimat. Emlékszem, az általános iskolában történt, hogy a rajztanárunk nem tudott órát tartani, és nem volt, aki helyettesítse, ezért engem kértek fel az óra megtartására. Az egy hatalmas elismerés volt számomra.
Egy művész ember már egy vonalnak is tud örülni, de persze a szobrok, festmények, grafikák, mind-mind örömet szereznek. Fontos azonban, hogy ismerjük a Bibliát, olvassunk sokat, rengeteget kell tájékozódni. Ezek nélkül nem fog menni a képzőművészet. Az irodalomban az első szótól, az utolsóig mindent el kell olvasnom, hogy megértsem, egy festmény azonban azonnal kell, hasson.
Amire talán a legbüszkébb vagyok az életemben, az az, amikor az indonéziai nagykövet személyesen eljött hozzám Kaposvárra. Amikor megállt a ház előtt a Mercedes és kiszállt belőle egy herceg, azért, hogy megnézze az én képeimet, az hatalmas elismerés volt. Ráadásul utána Budapesten egy kiállítást is szervezett nekem a Nagykövetségen, ahová elhívta a barátait. Mint kiderült a barátai más nagykövetek voltak. Pici volt a gyomrom, amikor láttam érkezni a nagykövetségek autóit. Ugyanakkor az is egy felbecsülhetetlen élmény egy képzőművész számára, amikor látja, hogy egy felnőtt, vagy egy kisgyerek megáll a képe előtt, és elgondolkodik rajta.
Szeretek itt Kaposváron élni, már nem mennék el innen. Én látom a változásokat is a városban, és nyílván az alkotóként megpróbálok hozzá is tenni valamit ahhoz, hogy változzon a hely, ahol élek. Attól lesz ez a város olyan, amilyen, hogy milyenné tesszük!