Gavora Zoltánné „Zsóka néni”: 60 éve végeztem az egyetemen
Éppen vásárolni indultam a Fő utcán, amikor jött velem szembe egy idős hölgy, akit meg is szólítottam. Kiderült, hogy pedagógus volt, és azt is megtudtam, hogy bizony már nem ma kezdte a pályáját. Röviden, néhány szóban elmesélte élete történetét.
- Nagykanizsán születtem, az édesapámat a Don-kanyar vitte el, ő tanító volt. Ekkor édesanyám ott maradt három árvával, úgyhogy mi nagy szegénységben, de becsületben, tisztességben nevelődtünk. Aztán azért mehettem egyetemre, mert abban az évben volt először ösztöndíj. Így aztán geológia-földrajz szakos tanár lettem, majd később elvégeztem a történelem szakot is, és most leszek gyémántdiplomás, ami azt jelenti, hogy 60 éve végeztem az egyetemen.
82 éves vagyok. Nagyon szerettem tanítani, és úgy érzem, hogy a tanár-diák viszony, és a családi nevelés, szeretet, felelősség, tisztesség, becsület a legdöntőbb az életben. Nagyon sajnálom a mai gyerekeket, hogy nem ez jut nekik. Nagyon féltem a mai ifjúságot, és aggódom értük. A generációk – úgy a mi generációnk, mint az azt követők – valamit elrontottak. Ajánlom a mai fiataloknak, hogy olvassák el Óbecsey István Szeressétek az öregeket című alkotását.
Kaposvárra egyébként úgy kerültem, hogy ide jöttem férjhez. Aztán itt tanítottam az egykori 3-as számú iskolában, onnan a Munkácsyba kerültem, aztán vállaltam egy kis közösségi munkát a pedagógus szakszervezetben, majd dolgoztam az élelmiszeripariban, aztán a kollégiumban fejeztem be, és három évvel többet tudtam tanítani, így később a nyugdíjam is nagyobb lett. Nagyon hálásan gondolok ezekre az évekre.