Ferkáné Pellérdi Zsuzsanna: sajnos egyre nagyobb teret hódít a diabétesz
Ferkáné Pellérdi Zsuzsanna a Cukorbetegek Egyesületének kaposvári elnöke, akivel korábban már többször találkoztunk, és tudtam róla, hogy a szívén viseli a diabéteszesek sorsát, de nem tudtam róla semmit, ezért meglátogattam. Hétfőn délelőtt találkoztunk, aztán elkezdett nekem mesélni.
- Én már nagyon régen születtem, még 1947-ben, azaz 68 évvel ezelőtt. Tősgyökeres kaposvári vagyok, itt születtem, édesapám is itt született. Szerencsére elmondhatom, hogy nagyon jó gyerekkorom volt, bár ez az ötvenes évekre tevődik. A Bartókba jártam általános iskolába, utána a Munkácsy Gimnáziumba. Édesapám azt akarta, hogy utána a tanítóképzőbe menjek, de én nem akartam. Én dolgozni akartam, önálló jövedelmet szerettem volna. Aztán több helyen dolgoztam, adminisztrátorként, helyettesítő társadalmi szaktitkárként, aztán ’69-ben bekerültem könyvtárosnak a városi könyvtárhoz, ez aztán végleg a szakmám lett, akárcsak édesapámnak.
Az első könyvtáros munkahelyemen megismerkedtem első férjemmel, aki ott klubtag volt. Nagy szerelem volt, megesküdtünk, majd kiderült, hogy a nagy szerelem nem garancia a jó házasságra, és elváltunk. Aztán megismertem a második férjemet, aki sokkal idősebb volt nálam, csodálatos ember volt, 18 gyönyörű évet éltünk együtt, de sajnos 22 évvel ezelőtt elhunyt. Azóta egyedül élek.
1969-ben, amikor először férjhez mentem, állapotos lettem. Ez idő alatt rengeteget ettem és ittam. Most már látom, hogy az 1-es típusú diabétesz jelei voltak, akkor a terhességre fogtam. Elmentem orvoshoz aztán, és kiderült, hogy 400-as a cukrom. Az orvos másnapra behívott a kórházba, de én aznap még visszamentem dolgozni, és ott elvetéltem. Életemnek egy szörnyű időszaka volt ez a tragédia, amit nehezen tudtam feldolgozni.
Aztán 1991-ben szólt Angeli főorvos úr, összehívta a kaposvári cukorbetegeket egy beszélgetésre, és azt mondta, hogy jó lenne megalapítani a Cukorbetegek Kaposvári Egyesületét, és hogy ennek legyek én az elnöke. Először visszakoztam, de főorvos úr nem tágított, így aztán én lettem az elnök.
Az egyesületnek több célja is van. Az egyik nagyon fontos dolog, hogy felhívjuk a figyelmet az egészséges életmódra, hogy akiknek még lehet, tudják megelőzni a cukorbetegséget. Másik fő célunk pedig a tájékoztatás, a tanítás. Hiába tudok én sok mindent, hogyha nem tudom átadni másoknak. Szóval tanítani szeretnék, felhívni a figyelmet. Szükség van erre, mert egyre nagyobb teret hódít a diabétesz.