Szabolcsi Jani: katona akartam lenni, aztán jött a rock’n’roll
Szabolcsi Jani nevét talán sokan ismerik Kaposváron. Ő az egyik alapítója a Roxínháznak és minden szombaton 17 órától a Rádió Moston ő vezeti a Rock-óra című műsort is, ahol a Pokolgéptől, a Led Zeppelinen keresztül, az AC/DC-ig mindent lehet hallani, ami rock. Természetesen Jani mellett sem mehettem el úgy, hogy ne faggassam életéről, múltjáról.
- 1972-ben születtem itt, Kaposváron. Ide jártam általános iskolába, majd Zalaegerszegre középiskolába, mert eltökélt vágyam volt, hogy katona leszek minden áron, és egy katonai középiskolába iratkoztam be, ahol civil gimnáziumba jártunk. Ott ismertem meg a páromat, most pedig van egy felnőtt korú és egy felnőtt kor küszöbén álló fiunk. Mindketten aktívan foglalkoznak zenéléssel.
A középiskola után visszakerültem Kaposvárra, akkor ugyanis jött a rock’n’roll korszak, jött a rockzene, és akkor úgy éreztem, hogy már nem szeretnék katona lenni, sokkal inkább akarok zenével foglalkozni. 1986-ban kezdtem meg a középiskolát, és éppen abban az évben jött ki a Pokolgép zenekar első lemeze. Emlékszem, ezt mi a középiskolában úgy véleményeztük, hogy:
Uram Isten! Ilyen van? Lehet ilyet Magyarországon?
A kollégiumi szobákban – akárcsak egy koncerten – izzadtra tomboltuk magunkat. Itt éreztem először, hogy a gitár tud úgy szólni, hogy az embernek beleborsódzik a bőre és tudnak olyan magvas gondolatokat megfogalmazni a zenébe burkolva, amelyek hatással vannak rám. Innen jött ez az őrület.
Aztán jött a Roxínház, ami valójában egy hirtelen felindulásból elkövetett színházcsinálás volt. 2000-ben elhatároztuk az alapítókkal, hogy létrehozzuk ezt a társulatot. Először egy előadásra álltunk össze, ez volt a Jézus Krisztus Szupersztár. Úgy szoktunk fogalmazni, hogy mindenről Jézus tehet, így arról is, hogy a Roxínház létrejött. Egy nagyon jó csapat verbuválódott össze, és úgy döntöttünk, hogy tovább visszük ezt a dolgot. A társaságból társulat lett, és tartunk most már a 15. évnél.
Mindenre büszke vagyok, úgy gondolom, hogy ma már az egy nagy tudomány, ha valamit fent tudunk tartani. Minden előadást élményként éltem meg, és remélem, hogy ez még sokáig így marad. Büszke vagyok arra is, hogy óvodás kortól vannak nálunk gyerekek, és a szemünk előtt válnak a Roxínház teljes értékű tagjaivá.