Pintér Tamás: szabadságérzetet ad a BMX-ezés
Pénteken délután eszembe jutott, hogy van nekünk egy extrémsportpályánk. Tudom, hogy ott mindig ugrálnak a srácok, ezért kilátogattam hozzuk. Megkérdeztem a fiúktól, hogy ki az, aki a jelenlévők közül a legrégebb űzi a sportot. Mindenki egyöntetűen egy fiúra mutatott, aki szerényen mondta, hogy ő lenne az. Aztán vele beszélgettünk arról, hogy mióta BMX-ezik és miért leli ebben örömét.
- 1994-ben születtem itt, Kaposváron, először Nagyatádon éltünk, majd utána költöztünk ide. Aztán 14 éves koromban kezdtem el BMX-ezni, és azóta imádom ezt csinálni. Egyszer egy haverom kölcsön adta a bringáját, kipróbáltam és tudtam, hogy nekem is kell egy ilyen. Az elején még az utcán tanultam bringázni, elhagyatottabb helyeken dobozokat ugráltunk át. Aztán lejöttem ide az extrémsportpályára, itt is gyakoroltam, fokozatosan fejlődtem. Csak kisebb helyi versenyekre járok, de inkább hobbi szinten szeretem csinálni, mert ahhoz későn kezdtem el, hogy versenyszintre jussak vele. A BMX-ezésben maga az érzés a legcsodálatosabb, hogy ugrálhatsz, repülhetsz, egyfajta szabadságérzetet ad.
Végeztem az iskolával, leérettségiztem, jelenleg pedig dolgozom. Egy kerékpáros szervizben szerelek itt Kaposváron. Szeretnék majd továbblépni egy nagyobb városba, és amire nagyobb hangsúlyt szeretnék fektetni, az a tetoválás. Az a másik hobbim, de abból szeretnék majd megélni is.