Marics László: most sokkal szebb, mint gyermekkoromban volt
Ha már a Rippl-Rónai Fesztiváltól hangos Kaposvár, az ember kisétál a Fő utcára, a Kossuth térre nézelődni. Így tettem én is szombaton. Aztán egy kislányra lettem figyelmes, aki az apukája mellett ült türelmesen egy padon. Odamentem hozzájuk. Kiderült, hogy Marics László a kislányát hozta ki a térre és éppen várták a kisvonatot, ami a városban közlekedik ilyenkor. Várakozás közben vele beszélgettem.
Marics Lászlónak hívnak, és itt születtem ebben a városban, Kaposváron 1982-ben. A Rákóczi iskolában végeztem, aztán a pékszakmát tanultam ki. Azt szeretem. Nekem nagyon sokat jelent a város. Itt élnek a szüleim, a családom, barátaim, mindenki, akit szeretek. A kedvenc helyem a Fő utca. Szép, rendben van nagyon. Most sokkal szebb, mint gyermekkoromban volt. Itt a Fő utcán régen autók jártak, forgalmas volt, most sokkal kellemesebb és szebb hely.
Hiányoznak a régi diszkók kicsit (mosolyog), minden szombaton jártunk a haverokkal bulizni, csajozni, sörözni. Ez mára már megváltozott, most már első a család. Soha nem akartam elköltözni innen, én szeretek itt lenni, itt szeretnék megöregedni.