Brüsszel mosolyog, és tovább büntet

Örültem annak, hogy az Európai Unióval békésebb vizekre eveztünk. Zavar viszont, hogy a nem éppen gusztusos belpolitikai események mellett alig esik szó arról, hogyan is állunk valójában az unióval fél év Tisza-kormányzás után. Az a gyanúm, hogy azért ekkora a csend, mert ennek a mosolynak egyelőre nem sok hasznát látjuk.

Azt tudjuk, hogy a beígért uniós pénzek teljes összegét a mai napig nem sikerült hazahozni. A kormány teljesítette, amit Brüsszel kívánt tőle. Mostanra minden adott nálunk, ami az uniós átlagnál valójában nem nagyobb korrupció visszaszorításához szükséges. A minap Budapesten járt az Európai Ügyészség vezetője, aki megígérte, hogy segít „visszaszerezni Magyarországot”. Egy romántól ezt kissé furcsa hallani, mert nekünk Románia kapcsán a visszaszerzésről mindig más jut eszünkbe. De mindegy, megérkezett, ügyészeket keres, és ismerve a romániai működését, lesz itt nemulass. Az ügyészeknek nagy keletje van, hiszen a népnyelvben csak ÁVH-nak nevezett új, visszaszerző hivatal is ilyen szakembereket toboroz. Már az intézmény nevében is ott van ez az új módi: a visszaszerzés.

Csakhogy mi továbbra sem tudjuk visszaszerezni azt a teljes pénzösszeget, amely egyébként hivatalból járna nekünk. Félő, hogy ennek köze van ahhoz is, hogy az Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottság a legutóbbi pénzügyi felülvizsgálat szerint nyakig jár az adósságban. A koronavírus-járvány óta olyan hitelösszegeket vett fel az unió, amelyek kamatai óriási terhet jelentenek. Ukrajna mégis kapja a pénzt, Magyarországnak viszont csak csepegtetnek. Ígéretekből már van bőven, a forrásoknak azonban csak egy részét szabadították fel.

Bekövetkezhet, hogy mi mindent – még az őrültségeket is – teljesítünk, végül mégis arra kényszerülünk, amit Orbán Viktor tervezett: amíg nem kapjuk meg a teljes összeget, blokkoljuk a következő hétéves uniós költségvetést.

A helyzet sajnos ennél is rosszabb, mert hiába lettünk jó fiúk, változatlanul fizetjük a napi egymillió eurós büntetést a migrációs „bűneink” miatt. Az egyszeri, kétszázmillió eurós bírságot is levonták a forrásainkból. Sőt, a Manfred Weberék által kezdeményezett, az Európai Unió Bírósága előtti eljárás is tovább él. Weberék azt szeretnék elérni, hogy a már az Orbán-kormány által sikerrel hazahozott, tízezer milliárd forintos nagyságrendű uniós támogatásból is fizessünk vissza. Így még az is előfordulhat, hogy végül mi fizetünk az uniónak egy jelentősebb összeget.

A lényeg, hogy Ursula von der Leyent és Manfred Webert ennek ellenére is imádjuk. Weber úr legutóbbi budapesti látogatásakor a miniszterelnökkel luxizott a Gresham-palotában, ahol feltehetően újabb uniós kívánságokat közvetített. Közben Brüsszel újabb eljárást indított Magyarország ellen, ezúttal azt kifogásolva, hogy a magyar államkötvények kamatjövedelme adómentes, miközben a más uniós tagállamok által kibocsátott kötvényekből származó jövedelem adóköteles.

Ilyen uniós lépésre azért kevés tiszás szavazó számíthatott. Félő, hogy mindezt a kormány is látja, és talán ezért is került ismét szóba a Nemzetközi Valutaalap (IMF), amelyet az Orbán-kormány annak idején kiebrudalt. Ha az unió továbbra is csuklóztat bennünket, még a végén örülhetünk, ha ránk mosolyog az IMF. Már csak ez hiányozna Magyarországnak!

 

Illusztráció: ChatGPT