Külpolitikánk és a hibrid háború

Ha a német gazdaság és technika eredményeit vesszük át, akkor biztosan jól jár az ország. Ha ellenben a német külpolitikát kritika nélkül követjük, annak mindig katasztrófa lett a vége. Mert a germán politika csak uralmi pózból tud nézni a keleti országokra. Tisztelet a kivételnek, Helmut Kohl kancellárnak és úgy-ahogy Angela Merkelnek. Nekik még a legfontosabb az volt, hogy soha többet háborút Európában. Magyarország korábbi kormányai tudtak ehhez a vonalhoz csatlakozni, különösebb konfliktusok nélkül.

A helyzet akkor változott meg, amikor Oroszország megtámadta Ukrajnát, és az Unióban a balti országok és a lengyelek elindítottak egy oroszellenes hisztériát. A német Scholz-kormány zöld külügyminisztere, Annalena Baerbock, és a szabaddemokraták képviselői beleálltak teljes mellszélességgel az oroszellenes vonalba. Azóta nincs visszaút. 

A mai német vezetés, élén Merz kancellárral és az éppen Magyarországra látogató Johann Wadephul külügyminiszterrel, már nem a béke, a megegyezés, hanem a háborús mánia szószólói. Ezért volt útban nekik a kohli hagyományokat követő, a történelmünkből tanulni akaró, békét hirdető Orbán-kormány. Az okát is tudjuk ennek az új militarizmusnak: a saját belpolitikai problémáik. Tönkretették az országukat a hamis zöld ideológiával (az autóipar megrokkantása, az atomerőművek szétverése). Példamutató társadalmi-szociális jólétüket pedig a kontroll nélküli migráció roggyantotta meg. Ismerjük a tant: ha a belpolitika nincs rendben, a politika a fegyverkezéssel, a háborúsdival igyekszik megtartani a hatalmát. Szó szerint ez megy ma Németországban és Nyugaton.

Az Orbán-kormány ellenállt ennek, amíg a túlerő le nem győzte. Nem a magyar gazdaság döccenései okozták a Fidesz vereségét – az ország népe a gondok ellenére is szépen megvolt –, hanem a nyugatról felkorbácsolt hisztéria. Ami tévútra vitte a magyar választókat. Azok a hamisságok, hogy Orbán és Szijjártó Keletre akarja tolni az országot, ki akar lépni az Unióból, hogy Putyin és kínai bábok, német termékek. Rásütötték az országra a korrupciót, ami semmivel sem volt nagyobb, mint Nyugaton. Zsarolták az EU-s pénzek visszatartásával, és megtalálták annak a módját, emberét, hogy felkorbácsolják az Orbán-kormány ellen a hisztériát. Mi pedig nem hittük el a nyugati háborúsdit, inkább nekiestünk egymásnak.

Mai külpolitikánk kritika nélkül átvette a nyugati, német–francia vonalat. Alávetjük magunkat az akaratuknak. Oroszországot – ahonnan az energiát kapjuk – máris az ellenségünkké tettük. 

Követjük a „hibrid háborút”, amiről Wadephul Pesten szónokolt. Úgy tűnik, képtelenek vagyunk tanulni a történelmünkből. Sajnos a magyar választókat a kampányban az Orbán Viktor hirdette külpolitikai veszélyeknél jobban érdekelte Mészáros Lőrinc és mások vagyonosodása.
Külügyminiszter asszonyunk meg mindent dicsőít, amit csak kér tőle a csodált Nyugat. Itthon a nép a parlamenti show-t élvezve nem figyel erre az európai háborús őrületre. 

Nagy hiba.