Ha többség van, mindent szabad(?)

Egyre inkább kiderül az új kormány, az új országberendezkedés természete. Ezt sok-sok magyar ember meglepődve, az ellenzéki érzelműek pedig felháborodva szemlélik, kommentálják. Jogászok, politikusok szerint törvénytelenségek sorozata zajlik, egyfajta leszámolás, azzal a céllal, hogy az ellenzék – jelen esetben a Fidesz–KDNP – vezetőit kitiltsák a politikai pályáról, vagy egyenesen börtönbe juttassák. Magyarul: az írmagjukat is kiirtsák. A kormányfő, de most már a miniszterei, funkcionáriusai is arra hivatkoznak, hogy ezt ígérték a választási kampányban, és a többségtől erre meg is kapták a felhatalmazást. Ettől kezdve az ígért cél érdekében számukra minden eszköz megengedett.

Ez utóbbi felfogásnak a kritikusai joggal teszik fel a kérdést: valóban szentesítheti-e a cél az eszközt? Vagy másképpen: a többség egyben a többség diktatúráját is jelenti-e? Az ismert és híres osztrák–brit filozófust, Karl Poppert idézi a Die Welt, aki így írt: Jóllehet az általános választójog egy demokráciában nagyon fontos szerepet játszik, mégsem kizárólag a többség uralmát jelenti. Egy kormánynak, ha magát demokratának tartja, tudnia kell, hogy ez a többség időleges. Ami ma többség, az nagyon gyorsan kisebbség is lehet. Éppen ebből kiindulva soha nem szabad a kisebbséget semmiképpen sem semmibe venni. Kétharmaddal lehet alkotmányozni, de nem szabad egy kézlegyintéssel elintézni a kisebbség véleményét, hanem tiszteletben kell tartani azt, figyelve minden esetben a meglévő alkotmány szellemére.

Ma Magyarországon feltehetően a politikusaink már nem olvasnak Karl Poppert. Többségük nem nagyon ismeri a politikai filozófia e nagy tekintélyű képviselőjének a nevét sem. Pedig a mai kormányban a valamikori szabad demokraták szellemisége tűnik dominánsnak. És ők mindig is lenézték a vidéki Fideszt, és nagy előszeretettel hivatkoztak a nyugati filozófusokra. Mígnem a Fidesz legyőzte, majd elsöpörte a pártjukat. Nálunk ezekre az elméletekre nem figyel senki. Zsigerből, Facebook-módra megy a politizálás. Arra gondolva, hogy ez mindig így lesz. Mindig ők lesznek a többség, mert az ellenfelet le fogják törölni a magyar politikai színtérről. Eszükbe sem jut a nagy eufóriában, hogy csak idő kérdése, hogy kinőjön egy új többség. Vagy a régiből, vagy valami újból, pontosan úgy, ahogy a Tisza is a látszólagos nullából megszületett. Semmi nem garantálja, hogy a mai kormányzat is legalább tizenhat évig uralkodik, mint az a Fidesz–KDNP-nek sikerült.

Abban igaza van ennek a meglehetősen különös új erőnek, hogy a győzelmük nagy volt, és az ellenfél egy kis része valóban megsemmisült. A fő ellenfél ellenben már tápászkodik fel a ringben. És fel is fog állni. Lehet, hogy más sztárokkal, új igazolásokkal, új dresszben, de folytatni fogja a harcot. Mert nekik is voltak nagy győzelmeik, nem egyszer, hanem sorozatban négyszer. És vezetőik tapasztaltak, közülük sokan ismerik Karl Poppert is. A híveik pedig várják őket vissza.