Erőműveket fog fújni éjjel a szél

Nappal süti a Nap a napkollektorokat, éjjel pedig majd fújja a szélerőműveket a szél – valahogy így lelkesített bennünket a miniszterelnök azzal, hogy az új kormány engedélyezi a szélerőművek építését. A Fidesz-kormány ezt gyakorlatilag megtiltotta – jó okkal, tegyük hozzá. Máshol szabad. Elég csak Burgenlandig elmenni, és láthatjuk ezeknek a szárnyas vasbeton szörnyetegeknek az egész hadseregét. Az osztrákok – ahogy a bajorok sem – az alpesi, gyönyörű tájaikra persze nem engedik be őket, védve hegyeik élővilágát és természeti szépségét. Kapitány miniszter úr szerint az elkövetkező években nálunk is tömegesen állítják majd fel ezeket a szerkezeteket.

Nem vagyok energiaszakértő, ezért a szélerőművek megtérüléséről keveset tudok. Csak olvasom és látom ezeknek a propellereknek a németországi működését. Meg azt, hogy a szépen hangzó „megújuló energia” egy német lakossági fogyasztó számára azt jelenti, hogy náluk a legdrágább az áram Európában. Ott, ahol több mint 30 000 szélerőmű forog – a legtöbb a tengeren, ahol nappal is fújni szokott a szél. Sok vita, bírósági per és lakossági tiltakozás kíséri a felállításukat és működésüket. Nemcsak a természetvédők és az ornitológusok – hiszen a gépek madárpusztítók is – tiltakoznak, hanem a lakosság is. Az ok az, hogy ezek az erőművek hangosak, és sokak szerint az egészségre is ártalmasak. A németek például megtiltották, hogy lakott területek egy kilométeres körzetén belül ilyeneket építsenek.

Ha már valaki közelebbről is megnézett egy ilyen masinát, azt is megállapíthatja, hogy szinte visszafordíthatatlan és méregdrága az az építkezés, amelyet felfelé is, és mélyen a földbe is betonként kell megépíteni. Aztán húsz év után bonthatjuk le őket, méregdrágán, mert ennyi az élettartamuk. A németek a már lebontott, mérgező szélerőmű-hulladékuk egy részét Csehországba vitték. Van is belőle per. Mérlegelhetnénk, hogy így megéri-e, csakhogy a nekünk járó uniós pénzt – akarjuk, nem akarjuk – erre kapjuk. Az a sikerjelentés, hogy akarjuk. Vagyis: a milliárdok hazajönnek, a másik kézzel pedig mennek is vissza a nyugati vállalkozásokhoz. Igaz, a torony marad. A telepítésükben mi, magyarok legfeljebb összeszerelők (ejnye, ejnye) lehetünk. A legtöbb szélerőművet és tartozékát német, amerikai, kínai és dán cégek gyártják és építik. A pályázatok elbírálása után látni fogjuk, kinek volt az Európai Unióban az érdeke, hogy a magyaroknak járó pénz egy részét kötelezően szélerőművekre címkézzék. Az igazi nyertesek biztosan nem magyar cégek lesznek. Sebaj, így legalább elégedettek lesznek a hazai „oligarchák” utálói. Ugye, a külföldi nekik mindig jobb, mintha itthon maradna, és magyar vállalkozókhoz, dolgozókhoz jutna ez a pénz.

A szuper tehát az, hogy lesznek szélerőművek a magyar dombtetőkön, a Zselicben, hegyen-völgyön. Tengerünk nincs, hacsak nem a Balaton közepére vagy a kiszáradóban lévő Velencei-tóba telepítik őket. És ne felejtsük el majd, hogy imádkozzunk azért, hogy leszálljon az este, mert – mint felsőbb helyről megtudtuk – nálunk éjjel fúj a szél.