Tűnődések…

Nézem a sok tökéletes arcképet, amit a mesterséges intelligencia készít az ismerőseimről és az általam ismeretlenekről, és eltűnődöm…

Eltűnődöm azon, hogy miért akarunk másmilyennek látszani, mint amilyenek lenni tudunk?

Miért nem vállaljuk a ráncainkat, amiket az élet rajzolt az arcunkra?

Miért nem vállaljuk a testünket, amit mi tettünk olyanná, amilyen lett azáltal, hogy tettünk vagy nem tettünk érte.

Miért nem vállaljuk az arcvonásainkat, orrunkat, fülünket és a testrészeinket úgy, ahogy azt az őseinktől örököltük?

Miért akarunk másnak látszani, mint akik igazán vagyunk?

Miért hordunk álarcokat ahelyett, hogy olyanná válnánk, amit szeretni tudunk?

Miért nem szeretjük azt, aki vagyunk?

Miért halogatjuk, hogy önmagunk legyünk?

Kinek élünk? Magunknak, vagy a külvilágnak?

Kit csapunk be, ha csak kívül tűnünk tökéletesnek, de belül más irányt követünk?

Miért kellene tökéletesnek lennünk?

A tökéletlenségünk tesz minket tökéletessé. 
Vegyük észre.
Legyünk önmagunk.

Váljunk azzá, akit a tükörben látni szeretnénk!
Kezdjük belül.

Jó munkát!