Végre Nyugaton, végre Európában!

„A magyar külügyminisztérium pedig… rácsatlakozott erre a téves ukrán–EU–német–francia vonalra. Mindenben egyetértünk, nagyokat bólogatunk. Nem úgy, mint az a kötözködő Orbán és Szijjártó.”

Ezekkel a mondatokkal fejeztem be az előző jegyzetemet.

A magyar emberek politikai érdeklődését most leginkább az a belpolitikai képtelenségsorozat köti le, amely Budapesten zajlik. A nagy nyári hőség sem kedvez annak, hogy egy pillantást vessünk arra, mi történik közben Nyugat-Európában.

Arra gondolok, amit Orbán Viktor hosszú ideje ismétel: Európa egyre inkább háborús készülődésbe sodródik. Ezeket a figyelmeztetéseket sokáig nemcsak figyelmen kívül hagyták, hanem egyenesen kinevették. A Fidesz-kormányt oroszbarátsággal vádolták, miközben a béke szükségességéről beszélt.

Eszünkbe juthatnak a fesztiválokon skandált „ruszkik, haza!” rigmusok is. Ezek sokak szemében azt jelképezték, hogy aki a békéről beszél, az szükségszerűen Oroszország érdekeit szolgálja.

Ha már a fiatalok és a zene világánál tartunk, hadd hozzak egy érdekes példát.

A minap Dieter Bohlen, a Magyarországon is rendkívül népszerű Modern Talking egykori zeneszerzője és gitárosa tett közzé egy nagy visszhangot kiváltó Facebook-bejegyzést. A lényeget idézem.

Azt kérdezi: mi történik Németországban? Miért költ a kormány milliárdokat bunkerek építésére és fegyverkezésre? Miért nem hallani szinte egyetlen szót sem a békéről? Elmondása szerint többször is beszélt Friedrich Merz kancellárral, de tőle is csak azt hallotta, hogy Németország bízik Ukrajna győzelmében.

Bohlen szerint ez súlyos tévedés. Hogyan hiheti bárki, hogy a világ legnagyobb nukleáris arzenáljával rendelkező Oroszország ezt tétlenül nézné? Ahogy ő fogalmazott: alles Quatsch – teljes képtelenség.

Lehet legyinteni egy népszerű zenész véleményére. De hasonlóan fogalmaz Roger Köppel svájci újságíró, a Weltwoche főszerkesztője is, aki többször készített interjút magyar politikusokkal.

Ő még keményebben fogalmaz. Szerinte ha az Európai Unió és Németország tovább mélyíti a konfliktust Oroszországgal, akkor egy esetleges háború első számú hadszíntere éppen Németország lehet. Aki pedig ma békéről beszél, azt sokszor egyszerűen félresöprik vagy hiteltelenítik.

Én ezért tartom veszélyesnek azt az irányt, amelyet ma Európa meghatározó politikai vezetői követnek.

Magyarország most láthatóan ehhez a politikához igyekszik alkalmazkodni. A külügyminiszter szerint végre ott vagyunk, ahol lennünk kell: a Nyugat oldalán.

Csakhogy felmerül a kérdés.
Valóban örülnünk kell ennek?