Az önálló minisztériumok bűvöletében

Most, hogy megvan a csodafegyver, és önállósodhattak a minisztériumok, nyilvánvalóan minden rendben lesz. Nézzük például a külügyeket. Máris levakarták a Külgazdasági és Külügyminisztérium épületéről a „külgazdasági” szót. Lett tehát büszke, önálló külügyminiszterünk. Igaz, ezzel az országunk nem lett nagyobb, erősebb sem, külpolitikai jelentőségünk pedig egy fikarcnyival sem nőtt.

Ahogy Európáé sem. Az utolsó kiemelkedő európai külpolitikai tett Helmut Kohl kancellár és Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter nevéhez fűződik. Vezetésükkel Európa azonos rangú partnere volt Ronald Reagan és George Bush amerikai elnököknek, valamint Mihail Gorbacsov szovjet pártvezetőnek. Különösen abban, hogy leomoljon a vasfüggöny. Németország egyesült, a szovjetek által megszállt országok pedig elindulhattak a polgári demokrácia felé. Ez akkor volt, amikor még államférfiak vezették Európát.

Mi, magyarok akkoriban nagyon népszerűek voltunk – a keletnémetek kiengedése, a kerítésbontás miatt –, aztán rendkívül gyorsan le is nullázódtunk. Pedig volt önálló külügyminisztériumunk. Mégis nélkülünk alakult át Európa. Bambán néztük, ahogy Szlovákia a Beneš-dekrétumok eltörlése nélkül önállósodhatott. Jugoszlávia bukásakor fegyvereket szállítottunk Horvátországnak, de cserébe még a mélyszegény Baranya-háromszöget sem kaptuk vissza. Amikor a Szovjetunió szétesett, az évezredes magyarbarát ruszinok és magyarok lakta Kárpátalja is egy addig nem létező ország, Ukrajna része lett. A román forradalom külpolitikai lehetőségeiről már ne is beszéljünk. Az akkori külügyminiszterünk pedig éppúgy büszke semmittevő volt, mint utána harminc évig az összes többi. Ha fel kellene sorolni őket, sokan bajban lennének.

Mint ország – lássuk be – nem vagyunk külügyi tényező a világban. Ezt ismerte fel Orbán Viktor, mondván, hogy egy külügyminiszteri titulussal rendelkező miniszter hasznosabb lenne, ha a külgazdasági kapcsolatokat képviselné és befektetéseket hozna. Így lett Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter. A külgazdasági eredmények azt mutatják, hogy ez kiváló ötlet volt.

Most Orbán Anita már újra önálló külügyminisztériumot vezethet. Olyan európai partnerekkel, mint a külügyi zseni Kaja Kallas, vagy az éppen az ENSZ-ben nagyot bukott német külpolitika Johannes Wadephul vezetésével. A sok éve szinte nulla gazdasági fejlődést produkáló Európa mai vezetői külpolitikailag jelentéktelenek. A legjobb példa erre az orosz–ukrán háború. Az EU és a tehetségtelen német–francia tandem arra sem volt képes, hogy leüljön Putyin orosz elnökkel egy asztalhoz. Helyette szolgai módon követi az ukrán elnök embervesztő politikáját.

A magyar külügyminisztérium pedig máris rácsatlakozott erre a téves ukrán–EU-s–német–francia vonalra. Mindenben egyetértünk, nagyokat bólogatunk. Nem úgy, mint az a kötözködő Orbán és Szijjártó. A külgazdaságra sem kell figyelni: el is vitték a spanyolok az orrunk elől az egyik legnagyobb kínai befektetést. De tapsoljunk, hisz végre van újra önálló külügyminisztériumunk.

Illusztrációs képünket a ChatGPT generálta.