Zajbajban

Vannak zajosabb időszakok. És vannak olyan időszakok is, amikor nem tudunk kitérni a zaj elől. Ha a fülünkre tapasztjuk a kezünket, még akkor is átszűrődhet. Ilyenkor könnyebben kibillenünk az egyensúlyunkból. Könnyebben felidegesedünk, és könnyebben eltévedhetünk a végeláthatatlan útvesztőkben.

Ha nem figyelünk oda, bekebelezhet minket is a hangulat és akár el is ragadhat bennünket a hév, és csak azt vesszük észre magunkon, hogy ott ordítunk a zajban, kifordulva önmagunkból, elveszítve emberi méltóságunkat.

Nem szeretem a zajt. Mindegy, milyen irányból jön. Attól, hogy valami hangosabb, attól még koránt sem biztos, hogy igazabb is, mint a csendes tapasztalat.

A zaj elől inkább kivonulok a természetbe, és hallgatom a madarak énekét, a rovarok döngicsélését. Ott sokkal jobban tudok figyelni saját megérzéseimre, gondolkodni is könnyebb, és a felismerések is sokkal pontosabbak, amikor nyugalom van körülöttem, mint amikor minden felbolydult.

Aki tud csendben várakozni, és meghallja, mit üzen a csend, az akár profitálhat is belőle.

Keresd a csendet. 

Amikor a csend elnyomja a zajt, akkor lesz benne az igazság.
Mert a szavak széttörik az igazságot. Mindenkinek mást jelentenek.
Akár kívül, akár belül szól hozzád a csend, halld meg az üzenetét.

Keresd a csended.
Benne az igazság.