Az én igazam és a te igazad

Nem vagyunk egyformák. Mindenki más, mint a többiek, és mindenki egyedi és megismételhetetlen.

Ennél fogva különbözik a látásmódunk, nem ugyanazokat az ételeket kedveljük, mások a szokásaink, és sokfélék az érzéseink. Közben nem ugyanazokat az utakat járjuk, és sokan sokféle irányból látjuk a világot. 

A világ pedig sokrétű. Minden rétege más titkokat, más mélységeket, és más szépségeket rejt. 

Mindannyian más oldalával találkozunk, mert más szemmel figyeljük. Van, akinek így tetszik, van, akinek meg máshogy. Van, akinek tetszik, amit lát, és szeretné továbbra is ezt látni, másokat meg éppen ugyanez gátol valamiben. Van, aki tesz érte, hogy változzon a világ, mások csak kritizálják, de nem tesznek semmit érte, és van, aki simán elfogadja ilyennek.

Mindenkinek megvan a saját igaza.

Nem állítom, hogy el kell fogadni a világot olyannak, amilyen, de a mások igazát mindenképpen jó lenne tiszteletben tartani.
Ha ő úgy dönt, hogy neki ez valamiért nem jó, akkor ne akarjuk meggyőzni, és ráerőltetni a saját igazunkat.

Ha viszont valaki jól érzi magát, azt is fogadjuk el ugyanígy, és ne akarjuk mindenáron ráerőltetni a saját nézetünket.

Mindenkinek joga van eldönteni, mit szeretne megélni. Mindenkinek joga van eldönteni, mennyit akar ezért tenni.
Mindenkinek megvan a saját igaza.

Feleslegesek a vérre menő viták, mert ettől nem lesz jobb senkinek, nem oldódnak meg a dolgok, és semmi haszon nincs abból, hogy összeveszünk, de belül mindenkinek megmarad a saját igaza. Mert nem vagyunk egyformák. Ebből következik, hogy a nézőpontjaink sem egyformák.

A világ megváltoztatása – azt hiszem – az elfogadással kezdődik. 

Nehéz harccal békét teremteni.
És mindenkinek megvan a saját igaza. 

Fogadjuk ezt el.