Évértékelők, konferenciák

Különös véletlen, hogy Orbán Viktor pár perccel később kezdte el országértékelését, mint ahogy a Müncheni Biztonsági Konferencián adta elő programját Ursula von der Leyen. A kormányfő a békéről beszélt. Az Európai Bizottság elnöke teljes beszédét a háborúnak szentelte. Büszkén kijelentette, hogy most kezdik meg annak a 95 milliárd eurós ukrán kölcsönnek a folyósítását, amelyet majd csak akkor kell visszafizetni, amikor Oroszország kifizette Ukrajnának a háborús jóvátételt. A teremben mindenki tudta, hogy ennél nagyobb „böszmeség” – hogy nagy embereket idézzünk – kevés van. Oroszország egyrészt győzelemre áll, és nem a győztes szokott jóvátételt fizetni. Másrészt a legnagyobb arzenállal rendelkező atomnagyhatalom, amely világégés nélkül nem legyőzhető. Mégis mondják, bár már alig tapsolnak hozzá.

Mindeközben Orbán Viktor élesen elítéli az unió vezetőinek felelőtlen harci vágyát, és igyekszik elmondani a magyar választóknak az érthetetlent: a Nyugat valós komolysággal készül a háborúra. Ezért semmiképpen se kísérletezzünk olyan hazai amatőr politikusokkal, akik beállnak ebbe a kórusba. Kár, hogy a magyar választók nem hallották, látták, ahogy a müncheni konferencián egymást dicsőítve éltették a háborút. A csúcspont az volt, amikor a német hadügyminiszter Ursula von der Leyen, Manfred Weber és a többi vezető tapsától kísérve „ünnepélyesen” egy valódi drónt (!) adott át Zelenszkijnek, mondván, hogy majd a közös ukrán–német fegyvergyárban ezt gyártják. Hátborzongató látvány volt. A média éljenzett, az elemzők bólogattak, s közben szidták az USA-t, hogy kihagyja az európai vezetőket a béketárgyalásokból.

Friedrich Merz kancellár ugyanitt meghirdette, hogy Németország pár éven belül a legnagyobb hadsereggel és fegyverzettel fog rendelkezni Európában. Egyben kifejtette, hogy az európai külpolitika irányítását német kézbe kívánja venni. Ursula von der Leyen Merzre utalva – ahogy egy igazi demokratához illik! – közölte, hogy megtalálják annak a módját, miként lehet az ellentmondó országok vétójogát kijátszani, sőt már a megoldást is kidolgozták. A többiek pedig fel voltak háborodva, hogy Rubio amerikai külügyminiszter éppen ezekbe a „kihúzó” országokba indul München után. Ahogy az egyik ultrabalos politológus professzor mondta: Rubio Pozsonyba és Budapestre, a „tüskésdisznó” országokba tart, amelyek mindenben gátolják Európát. Rubio közben meg is érkezett hazánkba, és Orbán Viktorral közös sajtótájékoztatón szintén a béke fontosságáról beszélt, valamint kifejezte az USA együttműködését az Orbán-kormánnyal.

Vessék a kedves olvasók ezt össze azzal a semmitmondással, amit a tiszás Orbán Anita és Magyar Péter az évértékelőjükön erről a müncheni konferenciáról hozsannázva előadott. Egy szót sem szóltak erről a háborús őrületről. Ursulával, Weberrel tárgyaltak, Merz-cel szelfiztek. Egyértelmű, hogy Brüsszel minden kérését gondolkodás nélkül teljesítenék.

Csak kívánni lehet, hogy a választók óvják meg az országot egy tiszás kormánytól.