Személyiségszerep

Mindenkinek van alapszemélyisége, de sokszor nem is azt éljük, hanem más szerepeket igyekszünk eljátszani.

Hogy miért tesszük ezt? Egyrészt nevelés kérdése, másrészt a körülmények is belesodorhatnak bennünket olyan szerepekbe, amelyek nem teljesen a sajátjaink. És saját választásunk is lehet. Egyesek azért mutatkoznak másnak, hogy be tudjanak illeszkedni egy általuk vonzónak megítélt környezetbe, helyzetbe. De egyszerűen csak a megfelelési kényszer is terelhet más irányba.

Amennyiben ez a személyiségszerep nem áll távol attól, aki valójában lehetnénk, akkor még működhet is. Akár hosszú időn keresztül jól el lehet lenni egy maszk mögött, sikereket elérni, szeretetet bezsebelni, csak egy dologra nem jó:
amennyiben nem a saját belső személyiségünket éljük, nem leszünk igazán boldogok.

Lehetünk híresek, lehetünk gazdagok, mozoghatunk a legjobb társaságokban, de ha az nem teljesen a mi szerepünk, akkor nem leszünk igazán boldogok. Mindig hiányozni fog valami.

Amennyiben pedig az általunk játszott szerep nagyon eltér az igazi mintáinktól, akkor az hosszú távon konfliktusokat okoz.

Hogy konkrétan mire is gondolok? Például ha valakit rákényszerítenek egy olyan pályára, ami nem neki való, akkor hiába tanulja meg az adott foglalkozás csínját-bínját, hiába tud vele pénzt keresni, nem lesz tőle boldog. Mert ez nem ő.

Nem mindig külső tényezők hatására húzunk maszkokat.
Néha valaki kegyeit szeretnénk elnyerni, és ezért kreálunk magunknak egy álarcot. Vagy elképzelünk magunknak egy olyan szerepet, amiben szívesen látnánk magunkat, de egyébként belül valami másra vágyunk. Ez is működhet, de előbb-utóbb rájövünk, hogy nem ezt akartuk.

Lehetünk olyan helyzetben is, hogy észrevétlenül állunk bele más szerepekbe. Valami jön, csábító, elfogadjuk, megyünk az árral, de téves az irány. Van egy olyan érzésem, hogy ez sokkal sűrűbben fordul elő, mint gondolnánk.

Ezért nem árt, ha néha magunkba nézünk. Főleg akkor, ha úgy tűnik, minden sikerült, de mégsem vagyunk boldogok.
Vizsgáljuk felül: ahogyan a mindennapjainkban működünk, az tényleg belülről jön?

Ha nem, akkor változtassunk. Döntsük le a korlátainkat, és szabadítsuk fel magunkat. Tehetjük először csak gondolatban is. Nyugodt állapotban, elalvás előtt vagy után hangolódjunk rá arra, hogy igazából milyen álmok és vágyak jönnek belülről. Mi az, ami tényleg jólesik. Amit élvezünk. Aztán gondolkodjunk el rajta, mi lenne, ha ezek szerint a minták szerint élnénk…

Ha már gondolatban jól megy, ki is próbálhatjuk. Mi történik akkor, ha önmagunk vagyunk? Fognak történni dolgok! De a boldogság felé visznek!

Te a saját személyiségszereped játszod?