A kényelmetlen támogatók

Nem így indult a Tisza Párt. Megalakulásakor Magyar Péter kategorikusan kizárt minden együttműködést azokkal, akik az elmúlt évtizedek politikai életében bármilyen szerepet játszottak. Néhány sértődött figurát – Rosta Andreát, Tarr Zoltánt – vett maga mellé, és a „régi” politikai világ teljes tagadásával látványos sikereket ért el.

Később azonban megjelent Ruszin-Szendi Romulusz, egy korábbi funkcionárius, leváltott vezérkari főnök. Majd sorra tűntek fel azok a régi–régi arcok, akik bejelentkeztek Magyar Péter mellé. Olyan politikai és gazdasági szereplők, akik az elmúlt harmincöt évben komoly szerepet játszottak abban, hogy a baloldali kormányzás végül a gyurcsányi kudarcba, majd a Fidesz–KDNP sorozatos győzelmeibe torkolljon.

Hogy Magyar Péter kezdő politikus, az ebben a folyamatban különösen jól látszik. Ki bevallottan, ki tagadva, ki pusztán a médiában való megszólalásaival sorakozott fel mögötte. A Tisza Párt „árnyékában” ma már ott van Lengyel László, Kapitány István, Felcsuti Péter, Surányi György, Bajnai Gordon, Bojár Gábor, Jeszenszky Géza, Balázs Péter, Kéri László, Petschnig Mária Zita, Bokros Lajos, Kóka János, Fleck Zoltán, Bod Péter Ákos, Horn Gábor, Lendvai Ildikó, Kuncze Gábor, Magyar Bálint – és természetesen a tanulni képtelen, komplett ellenzéki média.

A névsor hosszú – és nem is teljes. Félreértés ne essék: ezek nem tehetségtelen emberek. Sokuk vitte valamire a saját életében. Csakhogy olyan politikai és gazdasági szereplők, akiknek a közreműködésével egyszer már bajba került az ország.

Magyar Péter nem őket akarta. Legalábbis ezt hirdette. Talán észre sem vette – mert izomból politizál –, hogy lassan mindazok felsorakoznak mögötte, akik az elmúlt évtizedekben minden ellenzéki „megváltó” mögött is ott álltak. Innen pedig már nincs visszaút.

A Fidesz ma teljes joggal mondja: Magyar Péter nem mondott igazat. Íme, itt az új baloldal – amely semmiben sem különbözik a régitől. Attól, amelyet tizenhat éve leváltott az okos magyar választók többsége.

Ráadásul a külföldi támogatók még kényelmetlenebbek. Az Európai Uniót válságba vezető Ursula von der Leyen, a magyarellenes Manfred Weber, vagy a lengyel Donald Tusk támogatása kifejezetten árt a Tisza Pártnak.

Magyar Pétert ezek a szereplők ma már észrevétlenül irányítják. Az ő feladata a nemzeti szósszal leöntött országjárás, a médiában való szereplés, a szelfizés, valamint az Orbán–Fidesz-ellenes, sokszor igaztalan hergelés.

E tapasztalt hölgyek és urak gyorsan felismerték, hogy a Tisza vezetése amatőrökből áll. Elég csak Tarr Zoltán „szellemi teljesítményére” gondolni:
„Hát szerintem azt kellene csinálni Magyarországon, hogy a kormány támogassa Magyarországot.”

Hasonló mondatok hallatán a háttérben bizonyára sokan összenéztek, majd megszületett a döntés: ideje odalépni, különben ebből sem lesz semmi. Ők ugyanis pontosan látják, hogy Orbán Viktor és a Fidesz egy dolgot biztosan jobban tud Magyar Péternél: kormányozni, országot vezetni.

Azt viszont nem érzékelik, hogy éppen miattuk fordulhat el a választók egy része a Tiszától – és a messiásnak szánt Magyar Pétertől.

 

Nyitóképünket mesterséges intelligenciával készítettük.