Micsoda csoda

Néha kerülünk olyan helyzetbe, hogy azt gondolhatjuk, már csak a csoda segíthetne rajtunk. És talán így is van. Ilyenkor hajlamosak vagyunk arra, hogy leülünk, és várjuk a csodát. De mint ahogy a sültgalamb is ritkán száll be az ablakon, a csoda sem töri ránk hívatlanul az ajtót. Ha bezárkózunk, elszigeteljük magunkat mindentől és mindenkitől, akkor a csoda sem fog erőszakkal betörni az életünkbe…

Csodák pedig léteznek! 

Mindenki életében ott rejtőznek a mindennapok szürke percei között. Rajtunk múlik, hogy észrevesszük-e őket. Rajtunk múlik, hogy elfogadjuk-e, amit nyújtanak felénk. De most nem az észrevételről szeretnék írni, hanem a behívásukról.

Szóval, ha eljutottunk arra a nézőpontra, hogy jól jönne most valamiféle csoda, akkor tegyünk érte. Ne karba tett kézzel üljünk és várjuk, hanem tárt karokkal forduljunk felé…

Hogy mégis hogyan képzelem ezt?

Van egy helyzet, amihez szeretnénk a csodát. Nézzük meg alaposan, és tegyünk bármi olyant, amit eddig még nem tettünk. Elég egy mozdulat, egy lépés. A lényeg az, hogy nyissunk felé, mozduljunk valamerre. Ahogy rámozdultunk, beindulnak az energiák, és történik valami. Engedjük magunkat bele ebbe a történésbe, és ilyenkor már megtalálnak bennünket a csodák is…

Ezek a csodák sokféleképpen manifesztálódhatnak. Néha összefutunk valakivel, aki segíteni tud, néha kinyílik előttünk egy kapu, amit eddig észre sem vettünk, vagy meglátunk valamit, amit már elveszni hittünk. Rengeteg formában érkezhet a csoda. A lényeg, hogy nekünk kell megtenni az első lépést!

Ne hidd el, próbáld ki.