Csillagösvényen

Hosszú téli éjnek
fényes sötétjében
keresem magamat.
Ámulva nézem az égen
széthintett csillagmagvakat.

A felismerés hirtelen kap el,
hogy ahány csillag ragyog az égen,
az mind én vagyok…
Az is, amelyik fényesen ragyog,
és az is, ami csak pislákol épphogy.
Én vagyok ott messze az a pici, 
és én vagyok a valamivel nagyobb.

Ott van minden pillanat,
ami az évek alatt elszaladt
és nyomot hagyott a lelkemben.
De ott vannak azok is mind,
amelyeket talán észre sem vettem.

Tudom, hogy megtalálhatom
azt az egyet is,
aki éppen most vagyok.

Jól esne most megpillantani
ebben a téli remegő csendben.
Látni, ahogy tündöklő fénnyel
halad tova a csillagösvényen.

Keresem.