Katonakeresztek árnyékában

Halottak napja volt a hétvégén. Ilyenkor mindig eszembe jut a pécsi temető katonasírjainak végeláthatatlan sora. Nem tudom, hogy a kaposvári temetőkben vannak-e ilyen számban szívet szorító egyenkeresztek húsz-harmincéves férfiak teste – vagy csak emléke – fölött. Fiatal iparossegédek, földművesek, kezdő mesteremberek, egyetemisták, családapák azok, akik e sírokban nyugszanak. Hátrahagyva özvegyeket, árvákat.

Ez a sok értelmetlen halál ostoba politikusok katasztrofális döntései miatt történt. Ezeknek a szerencsétlen sorsú férfiaknak harcolniuk kellett a Don mellett. Ott, ahol semmi keresnivalónk nem volt. Akkor, amikor a tárgyalóasztalnál kiharcolt bécsi döntésekkel visszakaptunk országrészeket. Ezeket az „új” magyar határokat kellett volna védeni. De valakik még ennél is többet akartak.

Ahogy többet akarnak a mai európai vezetők is. Hogy az ukrán férfiak hősiesen védik azokat a határokat, amelyek valójában soha nem voltak ukránok, azt sem igazán értem. Ha normális vezetőik lennének, már rég megegyeztek volna a földjeiket agresszívan, fegyverrel visszakövetelő oroszokkal. Helyette Kijevben elvisznek minden külföldi politikust ahhoz a falhoz, amelyen ott sorakoznak az ukrán áldozatok fényképei, nevei. Lerakják a kezükbe adott virágokat, majd újabb fegyverszállításokban, dollárokban, eurókban állapodnak meg. Hogy a fegyverekkel tovább nő a keresztek sora, a pénzzel az alkalmatlan vezetők mandátuma – az már érdektelen.

Magyarország semmilyen formában nem vesz részt ebben a kegyetlen vérontásban. Orbán Viktor a háború első perceitől megegyezést, diplomáciai lépéseket hirdetett. A tárgyalóasztaloknál nincs halál. A fronton van, és az egyre borzasztóbb lesz. A magyar polgárokhoz valójában el sem jut az a háborús hisztéria, amit Európa-szerte a politikusok hirdetnek, és a média közvetít. Bekapcsolja az ember a német televíziót, és harckocsik dübörögnek vele szemben. Talkshow-k sorának más témája sincs, mint a háború, az újrafegyverkezés, a gyilkolás. Elemzéseket hallgathatunk végig az orosz–ukrán háborúról úgy, hogy egy szó sem hangzik el arról, hogy ott emberek halnak meg.

Pedig hát nem kellene messze menniük a német politikusoknak és újságíróknak, csak Berlin Treptow kerületéig, ahol a 2. világháborús szovjet hősi temető található. Benne 7000 katona keresztjével, sírjával – akik a berlini ostromban estek el. És ezek csak az oroszok; a németek – nem kevesebb számban – máshol vannak eltemetve. Valahogy ez mégsem érdekel senkit. Értekeznek, egymást hajtják bele egy agresszív, teljesen értelmetlen háborús őrületbe.

Az Orbán-kormány távol tart bennünket ettől az öldökléstől. Ami zavaró, az az, hogy a jövő évi választásokon hatalomra törő ellenzék vezetőitől még furcsa lózungokon kívül semmit nem hallunk arról, hogy ők hogyan állnak hozzá ehhez a háborúhoz. Ha úgy, ahogy az Európai Unió háborús hiénái azt elvárják tőlük, akkor hamarosan megtelnek új katonakeresztekkel a magyar temetők.

Isten óvja meg az országot ettől.