Nyárvégi visszatekintés

Ahogy így szeptember kapuja előtt állva visszatekintek a nyárra, meg kell állapítanom, hogy az idén egy különleges nyaram volt.

Hogy mitől volt különleges? Tele volt váratlan eseményekkel és meglepő fordulatokkal. Nem győztem a fejem kapkodni, úgy történtek velem a meglepőbbnél meglepőbb dolgok. Még a komfortzónám is eltűnt valahol a végtelenben.

Utazást nem is nagyon terveztünk a nyárra, de úgy alakult, hogy több országban jártam pár hét alatt, mint máskor egész évben. Tervezni nem volt érdemes, mert többnyire minden másképpen alakult, mint ahogy azt el tudtam volna képzelni. 

Egy percig sem unatkoztam. Rengeteg gyönyörű pillanatot zsebelhettem be, de közben néha előjöttek belőlem olyan érzések is, amelyekről már azt hittem, hogy helyre raktam őket, de kiderült, hogy nem.

Egy kezdő kötéltáncoshoz hasonlítottam, aki hol erre billen, hol meg amarra. Néha a mélyben kapartam össze magamat, máskor meg a felhők magasságában úsztam. A nyár legvégére azért sikerült pozitívra fordítanom ezt a kettősséget magamban, és lassan már újra beleállhatok az életembe úgy, hogy érezzem a megszokott egyensúlyt.  Most a rendrakás időszaka következik, amikor az átélt eseményeket és a belőlük származó érzéseket végleges helyükre rakom.

Ezen dolgozom most, miközben gondolatban végigpörgetem az elmúlt nyár eseményeit. (Mutatok néhány képet is belőle.) Úgy érzem, jól haladok a rendrakásban, bár azt hiszem, hogy még az elején tartok.

Nektek milyen nyaratok volt?