Egyoldalú, igazi demokrácia
Furcsa jelenség a nyugati demokráciákban, hogy csupa egyszerű történetbe szerelmesek: Trump nem demokrata, a hazafiak szélsőséges nacionalisták, a magyarok migrációellenesek, tehát rasszisták, aki pedig nem Ukrajna-barát, az putyinista. Folytathatnám ezeket a fekete-fehér megközelítéseket, de elég csak a nyugati média megmondóembereire vagy az Európai Parlament képviselőinek többségére nézni, és mindenki érti ezeknek a hölgyeknek és uraknak az egyoldalú demokráciafelfogását. A mérlegelés, a valós tények elemzése számukra ismeretlen fogalom.
Jutott mindez eszembe, amikor a német köztévé egyik adásában egy tekintélyes újságíró – aki évekig kínai, majd uniós tudósító volt – azon szörnyülködött, hogy Európa-szerte előretör a nacionalista konzervativizmus. Ami ugye egyenlő a borzalommal. Szemrebbenés nélkül nyilatkozott Orbán Viktorról is, anélkül, hogy a legcsekélyebb valós ismerete lenne Magyarországról, a magyar történelemről vagy a magyar jelenről. Nem érti az embereket, hogyan gondolkodhatnak így a demokráciáról. Kínában például azt látta, hogy a nép fütyült a demokráciára, csak az érdekelte őket, hogy jól éljenek. Európában pedig az országok polgárai sorra a demokrácia ellen szavaznak – lásd legújabban a lengyel elnökválasztást.
Soha nem fogja megérteni sem ő, sem nyugati kollégái, hogy amit ők hirdetnek, az már rég nem demokrácia – legalábbis a klasszikus értelemben. Mert milyen demokrácia az, ahol az Európai Parlamentben vagy például a német Bundestagban kinevezi magát egy összetákolt párttöbbség demokratának, és a több millió ember által megválasztott másik oldalt kizárja minden bizottságból, funkcióból? Mondván, hogy csak az ő pártjuk demokratikus, a többi nem az. Nem tudják, hogy például a magyar parlamentben – a kétharmados kormánypárt ellenére – elképzelhetetlen, hogy az ellenzéket kizárják a bizottságokból, a parlamenti alelnöki posztból vagy egyéb funkciókból.
Az Európai Parlamentben és a Bundestagban szerintük ennek ellenére igazi demokraták ülnek, nálunk meg dühöng az antidemokrácia. Mégis, milyen demokrácia az, ahol a lengyel–belorusz határról kitalálják, hogy Putyin hordja oda a migránsokat – mutattak is párat –, és olyan kerítésrendszert építenek, amely tankbiztos, feltehetően elaknásított, drónokkal megfigyelt, szabályos harci akadály? És ezt az Európai Bizottság milliárdokkal finanszírozza. A magyar kerítés valóban a migránsok ellen készült, és mégis, az EU napi egymillió eurós bírsággal sújt bennünket. Miközben a németek, a dánok, az osztrákok – büntetés nélkül – már ugyanúgy a határról fordítanak vissza minden migránst.
Érthetetlen, hogy hogyan tudják ezek az „igazi demokraták” ilyen ostobán szemlélni a világot, kettős mércével mérni, és ilyen természetességgel másokat – politikusokat, de akár egész nemzeteket – megbélyegezni, büntetni, meghurcolni. És mindig van rá idejük – ahogy arra is –, hogy most, 80 év után, ismét teljes erővel háborúsdit játsszanak. A demokrácia és az igazság szent nevében.